Soká olvastam titokban mindenfélét. Estéken, éjszakákon át, megoldást a magam számára keresve, és nem egyszerűen csak az derült ki, hogy az éjszaka erre kevés, hanem, hogy nem is lesz meg, amíg magamnak akarom csak: az élet kizárólag közösségben működik jól. Ami azt jelenti, hogy nem kereshetek csak magamért – kereshetek, de amíg nem kezdek másokért cselekedni is, addig fejben kóvájgok csak, tehát akadni fogok, hanem benne kell álljak, fel kell vállaljam, amit gondolok: támasztanom kell azzal, amit már tudok, legyen az bármilyen hiányos. Magam miatt. Is. Mert egyre stabilabb csakis így vagyok. Az elméletet alkalmazva, tehát kiállva és a lábaimat használva, járva. Legnagyobb probléma a világban ma, hogy szégyellünk segítséget kérni. Legfeljebb titokban, éjnek idején, olvasnak-követnek-hallgatnak sokan, de a lájkot már nem vállalják, mert akkor másoknak is kiderülne, és a konfliktust nem akarod. Kár. Magad miatt, magadnak kár, mert pedig edződnél általa, ha vállalnád. Ugyanis az ember bizonyosságot olvasva nem, hanem végül csakis kimondva talál, az igazi értéket csakis azt védve ismered meg… Amiért az életedet is adnád. Az Az. Érték. Sőt automatikusan közösség is azokkal, akikkel ez közös. Tehát Támasz. Itt és most. Neked. A gyávaság érthető, vándor és amazon, lovag és hölgy korszakos jellemzője, de van belőle tovább, miután az ember megtapasztalja, hogy a bölcsességet egyedül alkalmazni mégsem tudja, és az álmát is megfojtja. Akkor támaszkodni kezd. Sőt felvállalja, ÉS ezzel közösséget talál. Lásd Nikodémus. Jézus halála után végül ő is kiállt. Tényleg megvárod ezt?

*

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Jn 3,7-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!