Soká olvastam titokban mindenfélét. Estéken, éjszakákon át, megoldást a magam számára keresve, és nem egyszerűen csak az derült ki, hogy az éjszaka erre kevés, hanem, hogy nem is lesz meg, amíg magamnak akarom csak: az élet kizárólag közösségben működik jól. Ami azt jelenti, hogy nem kereshetek csak magamért – kereshetek, de amíg nem kezdek másokért cselekedni is, addig fejben kóvájgok csak, tehát akadni fogok, hanem benne kell álljak, fel kell vállaljam, amit gondolok: támasztanom kell azzal, amit már tudok, legyen az bármilyen hiányos. Magam miatt. Is. Mert egyre stabilabb csakis így vagyok. Az elméletet alkalmazva, tehát kiállva és a lábaimat használva, járva. Legnagyobb probléma a világban ma, hogy szégyellünk segítséget kérni. Legfeljebb titokban, éjnek idején, olvasnak-követnek-hallgatnak sokan, de a lájkot már nem vállalják, mert akkor másoknak is kiderülne, és a konfliktust nem akarod. Kár. Magad miatt, magadnak kár, mert pedig edződnél általa, ha vállalnád. Ugyanis az ember bizonyosságot olvasva nem, hanem végül csakis kimondva talál, az igazi értéket csakis azt védve ismered meg… Amiért az életedet is adnád. Az Az. Érték. Sőt automatikusan közösség is azokkal, akikkel ez közös. Tehát Támasz. Itt és most. Neked. A gyávaság érthető, vándor és amazon, lovag és hölgy korszakos jellemzője, de van belőle tovább, miután az ember megtapasztalja, hogy a bölcsességet egyedül alkalmazni mégsem tudja, és az álmát is megfojtja. Akkor támaszkodni kezd. Sőt felvállalja, ÉS ezzel közösséget talál. Lásd

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.