Megugrott az oldal látogatottsága az elmúlt két hónapban, mintha gát szakadt volna át, és most folyik, és árad, és zubog a víz azóta is, sokan találtak mostanában meg, és többen kérdeztek, hogy mekkora is a forgalom, és hogyan is jutott ez idáig. Info tehát a képen. És hogy hogyan jutott idáig? Egyszerűen csak írom, és úgy tűnik, hogy időszerű. A hatása mutatja ezt, arról tudható, arról tudható biztosan, tehát csak kipróbálva tudható bármiről meg. Lenyűgöző ez. Ha időszerűt csinál az ember, akkor az magától nő, csak kitartás kell hozzá. Konkrétabban az én esetem úgy indult, hogy könyvet akartam eredetileg. 2011 őszén Sopronba költöztem, kis házat bérelve, mert úgy éreztem VAN mit mondjak, sőt, mondanom kell, aztán csak írtam és írtam, újat, egyre csak, és nem volt erőm beszerkeszteni, hanem vázlatok lettek belőle, amiket aztán a “kudarcot” belátva Facebookon kezdtem két éve közzétenni, mert úgy éreztem, hogy Fontos, és senki nem mondja, tehát, ha más nem, akkor – csudába is – nekem muszáj beszélnem róla. Ebből lett a Joós István, ember oldal, ott osztottam meg, képek alatt a töredékeket, aminek a tartalma aztán ide került át. Könyv azóta sincs, de igen, egyre időszerűbb. Viszont változatlanul nem érzem dolgomnak megszerkeszteni. Hát így. Saját tapasztalatok alapozták az egészet meg, amikről nagynyilvánosság előtt először a 2010-es TEDx előadáson meséltem, aminek nyomán aztán elkezdtek emberek hozzám jönni, így a tapasztalataimat mások személyes törénetei is nyomatékosították, írtam tehát tovább, kitartottam ebben, majd a nyári zarándoklat után idén novemberben egy újabb meghívás lendített, duplázódott a forgalom, aztán az év végi NLC interjú hatványozta ezt, és azóta stabilnak tűnik. Kíváncsian figyelem a folytatást. Hogy az előfizetés hogy megy, mert ez is sokakat érdekel: az olvasók számához képest alig, sőt, 0.05% fizetett decemberben elő, kiszámoltam gyorsan, vicces leírni ide. Fontos megértésem, hogy adni kell, ahol az ember kap, de úgy tűnik, ez lassan megy át, alig vállalnak az emberek felelősséget, csak viszik a bármit, ingyen, amit kapnak, mert, igen, persze, hogy értem, a neten ehhez szoktak, bármennyire is téves. Nem baj. Kötelezővé tenni nem akarom, a lényeg, hogy én ebben a modellben hiszek, szerintem így helyes, tehát ez itt így van, a Lehetőség adott, elfogadom, hogy idő míg belátják, míg megszokják az emberek, ráérek, békém van ezzel így most. Hála tehát, akárhogy is. Mert persze, hogy sokat kapok az írás folyamata és a visszajelzések és kérdések és személyes találkozások által, remek, hogy olvassátok, megosztjátok, reagáltok.

Szeretettel,
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!