Buktál? Én is. Vágyak mentén? Én is. Megoldás?

… gyakori megfigyelésem, hogy támadható vagyok, értve ez alatt, hogy nem mindig tökéletesen stabil, hanem elgyengülök olykor, általában, mert túlmerítem magam, amikor kósza ingerek el tudják a figyelmem, tehát az erőm terelni. Ismered? Sokat kínoztam magam a “bűnös” következmények miatt, míg arra jöttem rá, hogy a következmény már csak okozat, hanem az első lépés lett volna az egyetlen, amikor még Ura maradhattam volna a helyzetnek.

Az érzékek kapuit őrizni fontos.

Mert aki nem teszi, elbukik. Szükségszerűen. Bizonyosan. Idővel mindig. Fontos látni, hogy az első lépés a folyamat kulcsa, hogy a vágynak, amiről tudom, hogy helytelen, ha a legkisebb mértékben, de teret adok, akkor abból végül bukás lesz – jó elfogadni, hogy nem tartok ott, hogy olykor veszélyeztetve ne lennék. Tehát figyelnem kell. A vágyak az érzékek kapuin keresztül törekszenek kielégülni, így tehát a kapu őrzése a feladat. Az első korty bor. Az első titkos üzenet. Az első helytelen lépés. Figyeld, ha tudod, NE engedd,

szeretteiddel helyettesítsd, kérj inkább segítséget!

*

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,14-29

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!