Vágytam repülni. Régebben. Mindig. De a gépről lefelé nézve valahogy mégsem otthonos most. Mit csinálok itt? Miért? Az ember helye a földön, van, hasít erősen belém, miközben Angika a vállamon szelíden alszik. Csodaszép pedig. Szlovén hegyek után percekkel a tenger bukkant épp ki, Horvát szigetek, gyönyörű, de mi a csudát keresek én itt. Hmm. Autóban otthonosabb lenne. Sőt. A Badacsony oldalában, vagy a Balatonon ringatózva, dunai stégen, tenisz után… tökéletes. Lenne. Másrészt mégis jó kimozdulni. A perspektíva, hogy az otthon csodáira rácsodálkozhassak. Már érdemes volt. Köszönjük szépen e nászajándék utat! :-) … Nahát. A távolban már Itália sejlik, átértünk miközben megírtam e nehány szót, csoda ez repülés dolog, hogy az ember bármire képes, amit valóban elhisz! Te is. Az ember helye a Földön. Van.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!