Kérj segítséget!

Tényleg elsők lesznek az utolsókból, és ami még ennél is megrázóbb, hogy az elsőkből utolsók. Nem csak anyagikara gondolok, hanem szellemiekre is, és annak lelki gyümölcseire… Önismerettel régóta foglalkozó legintelligensebb emberek tömegeit látom a fejükbe zárkózva zuhanni. Mert az elme útjához ragaszkodnak. Az elme útja a gyermeki mintákból katartikus továbblépés, de aztán az ideje elmúlik, ami után tovább erőltetve lejtő, csapda, fekete lyuk, feneketlen kút, ahonnan kiemelni csakis a hit szárnyai tudnak. Mondom ezt intelligens szavakkal, de ha közelebbről nézed bár talán logikus, de nem tudom bizonyítani. Már nem is szeretném. Csak mesélem, mert megéltem, mert sokakat látok hasonlóban, mert együttérzek, mert mondanom kell. Utolsókból könnyedén lesznek elsők, minél hamarabb engeded az érteni akarást el. És elsőkből utolsók. Legkomolyabban. Máról holnapra hagyhatod a “nagy spirituális tanítót”, a tapasztalt pszichológust vagy jóst magad mögött, ha csak lépni kezdesz, és fontos, hogy ne érzed magad rosszul emiatt! Hmm. Talán ez a lényeg ma. Hogy a tanítódat le kell hagyd, hagyd le a tanítóidat! Sőt. A példaképeidet is. Minden értelemben. A példakép valameddig jutott, ami ma releváns, de Te, pontosan az Ő példájának a segítségével sokkal messzebb érhetsz. Messzebb és gyorsabban. Hidd magadról el, Lépj, és e világon bárkit magad mögött hagyhatsz! Illetve nem is, a helyzet (a rend) ennél is keményebb… A példakép vonzása olyan lendületet ad, ami mentén tovább haladva idővel meg KELL őt haladd – legkésőbb, amikor lassulni kezd –, különben magadat nem valósítod meg. Különben kudarc vagy. Kivéve persze az egyetlen egyet, aki mindannyiunk előtt jár, és előttünk is marad. Kérj segítséget! Hogy hogyan? Feladat, munka, részvétel által, pontosan mint a példázatban, az elme csapdájából részvétel a kivezető út, cselekvés a Létra. Hited szerint. Ahova szívesen adnád magad. A jutalom pedig bizonyos, és igen, másokéval azonos, mert a hasznosság jutalma a boldogság, ami vagy egy vagy semmi.

*

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!