Ott vagyok fiú, ahol maradéktalanul állok. Amiben. A mai gondolat. Hogy mennyire sokkal fontosabb, hogy én kiben állok, sokkal-sokkal, mint hogy bennem kik. Utóbbi abszolút okozat. Hmm. És abszolút felelősség, hogy akik bennem állnak NEM kell értsék, hogy kiben/miben vannak. Nem maradéktalanul. Nem szabad erőltetni. Hanem csak, amihez elég erősek, a többit az Idő végzi majd el. Hoppá. Minden ember hagyatéka egy Lélek. Marad. Az ő szellemisége. Marad és dolgozik, és segít a művét megérteni. Akinek van. Ahol alkotok, tehát felelősséget vállalok, abban Maradok. Az Igazság Lelkén belül mintha Hamvas Béla lelke közvetlenül is segített volna, egy időben, és Szepes Mária lelke, és Dante és Shakespeare, de Rejtő Jenő, sőt a tárgyat készítő asztalos és a szakácsa lelke is. Marad. Az Alkotásban mindörökre benne. Maradok. Lélekszobrász vagyok.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.

Jn 16,12-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!