Titokban megy. Hmm. Legnehezebb ez, az Időszerűség tudásából fakadó alázat. Hogy titokban. Miért? Mert még nincsen az ideje itt. Ez az ok. A tudása ennek. Ami tehát nem is alázat, mégsem, mert nem önmagam akaratlagos visszafogása, hanem tudás. Időszerűség a kulcsa. Aki Időszerűség dolgában magabiztos, az bizonyosan alázatos is, az bizonyosan nem kell magán erőt vegyen hozzá. Nyugalom mutatja. Türelmetlenség hiánya tehát. Ami a megfigyelők számára szinte érthetetlen – és pontosan ez a valódi kihívás is. Hogy a világ nem ért, nem így gondolja. Tehát sürget. Az alázat nagy kihívása már nem az önkontroll, mert az a tudás alapján automatikus, hogy valami időszerű vagy sem, hanem a környezet. Nyugodt, megrendíthetetlen derű működik. Nehéz sürgetni, akin ezt érezni. Nyugodt. Megrendíthetetlen. Derű. Nem mondom, hogy törekedj erre, mert nem lehet. Hanem épp türelmetlenségben ugrálni, arroganciában feszülni lehet csak, ami által aztán az ember fokozatosan csiszolódik egyre nyugodtabbra. Az alázat nyugodt, megrendíthetetlen, derűs. Az Igazi Alázat. Férfi és Nő különböző helyzetekben de azonos módon, az időszerűséget érezve, az érzéseiben bízva működik a világban helyesen. Ami automatikusan alázatos. Ó igen. Messze vagyok tőle. 

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!