Lehet alázatra inteni, felszólítani, gyermeknek tanácsként adni, ezt mind lehet, de eredménye bizonyosan nincsen, mert az emberek ilyesmit tanácsként nem tudnak megfogadni. Hanem ezt tapasztalni kell. Az alázat abból a tapasztalatból születik, hogy kicsi vagyok. Az ALÁ-zat a Nagy tapasztalásából születik, csak így születhet – a nagyobbra vonatkozó élmény, tehát Istenkapcsolat nélkül alázat sincsen, mert nem lehet, hanem addig még hübrisz van, ami a megélt önközpontúság, vagy önbizalomhiány és depresszió, ami az elfojtott, vagy a legérdekesebb forma: a jóemberség, ami a figyelem és keresés, igen, de még mindig magamból kiindulva, még mindig a Harc vállalása nélkül, a világban való tétlenség állapotában. Az önféltes, tehát önnagyratartás, tehát arrogancia arcai mind. Amiből alázat akkor születik, amikor az ember eléggé szenved már, hogy az ismeretlennek, az ÉN-hatalmomon-kívül-állónak teret adjon, hogy a kapcsolat részvétel által megszülessék. A kapcsolat mindig szenvedésből születik, és mindig részvétel a módja… áldozatvállalás – az alázat állapotából pontosan lehet az emberek kapcsolatának minőségére, tehát korszakos állapotára következtetni. A hübrisz számára magam vagyok Isten, depresszió esetén elhagyott, sőt büntet, a megszállott ember bálványnak örül, a szelíd figyelem pedig már majdnem elérte, csak épp magát nem adta még meg, amihez jobban kell szenvedjen, hogy részesség vágya a tökéletesség álmának végre fölé kerekedjen. Az élő és egészséges Istenkapcsolat jellegzetessége a küldetéstudat. Ne nyugodj, amíg ezt nem érzed, mert addig nem érkeztél még meg.

*

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Mt 6,1-6.16-18

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!