… nem az akaratom teremt … sőt, az akaratom épp nem teremt, hanem akadályozza a teremtést … EZ a Titok … az akarásom akadály … sziklák és zátonyok, a tapasztalatlan kormányos csapdái … az időszerűség teremt … pontosabban: az időszerűség Van … az akaratom, mikor az időszerűséggel összhangban áll, mikor elhiszem, mikor bízom, mikor megadom magam, olyankor teremt, értsd: eszköze annak … másrészt, olyankor, éppen ezért: NEM az enyém … az Akarat Teremt, és részese vagyok olyankor, amikor megadom magam, amikor benne állok, tehát olyankor NEM az akaratOM többé … az akaratOM nem tud az időszerűséggel összhangban állni, tehát teremteni, csak erőlködik, emészt, pusztít, majd elfárad, végül belehal … így tapasztalja, hogy magában kevés, sőt, semmi … hogy nincs … az akaratOM nincs … valójában … csak önbecsapás, póz, arrogancia, hiszti … akaratOM nincs, hanem csak az Akarat Van … rég tudom, és mégis, máig kín, ma is kín, az Ünnep évek óta KÍN, mert ilyenkor NAGYON akarok, Társat, és ez a poklok pokla, nekem, napokon át, mély, mély hullámvölgyek, áll az idő … és hiába “tudom” … hogy “csak” türelmetlenség, hogy “csak” bizalmatlanság, hogy “csak” önimádat, hogy az időszerűségből való kiszakadtság, hogy “csak” illúzió … de mégis, beleestem, elragadott … a megfigyelés segít ilyenkor, nekem, írás vagy beszéd … amint megfigyelek vége, mert az Azonosság érzés a Megfigyelőbe vált, azonnal, ami a művészet értelme, hogy a Démon vászonra kerül, és én egyértelműen a Művész vagyok … a Megfigyelő … Aki Nyugodt, Aki Bölcs … Aki együttérez az akarnok kínjával … a Művész, Aki Van … és mivel Van, tehát Látja, hogy az akarnok árny-ék … az Akarat Van.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!