Másrészt egy egészen mély, irracionális, zsigeri nyugalmam is van.
Author / Én Vagyok
Aki hisz, igazul, tehát gyógyul!
Régen minden reggel írtam… nem körülbelül vagy nagyjából, hanem valóságosan, minden áldott reggel. Aztán kifogytam. Nem a mondanivalóból, hanem az időből. Illetve ez sem. A fontosság érzésből fogytam ki, hogy a legjobban használom magam és az időm, ha ezzel töltöm. Nekem sokat adott a napi írás, egy egészen új szemlélet bontakozott ki – de közben hozzám konkrét férfi-nő helyzetekben fordultak egyre többen, nyilvánvalóan nem Jézus-magyarázatban számított rám a világ, nyilvánvalóan nem volt dolgom vallást alapítani. Elmaradoztam tehát. Innen. Pedig máig lenne, lehetne mit mondani, minden áldott nap.
Hogy értendő például, hogy hatalmat adott gyógyítani? Csak a tizenkettőre vonatkozik, vagy mindenkire, aki követi? És mi köze ennek a mennyek országához?
