Másrészt egy egészen mély, irracionális, zsigeri nyugalmam is van.

Másrészt egy egészen mély, irracionális, zsigeri nyugalmam is van.
Régen minden reggel írtam… nem körülbelül vagy nagyjából, hanem valóságosan, minden áldott reggel. Aztán kifogytam. Nem a mondanivalóból, hanem az időből. Illetve ez sem. A fontosság érzésből fogytam ki, hogy a legjobban használom magam és az időm, ha ezzel töltöm. Nekem sokat adott a napi írás, egy egészen új szemlélet bontakozott ki – de közben hozzám konkrét férfi-nő helyzetekben fordultak egyre többen, nyilvánvalóan nem Jézus-magyarázatban számított rám a világ, nyilvánvalóan nem volt dolgom vallást alapítani. Elmaradoztam tehát. Innen. Pedig máig lenne, lehetne mit mondani, minden áldott nap.
Hogy értendő például, hogy hatalmat adott gyógyítani? Csak a tizenkettőre vonatkozik, vagy mindenkire, aki követi? És mi köze ennek a mennyek országához?