Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Author / Én Vagyok

A vita hibás működés jele.

A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert Continue Reading

AKARJ első lenni!

Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading

Tökéleten vagyok. Hát te?

Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.

Nyolc éve tartok csoportokat. Amit másképp úgy tudok még mondani, hogy nyolc éve kisérletezem csoport formátumokkal. És megvan. Most érzem azt, hogy megvan. Miután évekig túlkomplikáltam…

Continue Reading

Köszönöm, Atya!

Hogy igazi értéket, másképp mint szenvedéssel lehetne alkotni: nem hiszem. Még senkit nem láttam, akiknek sikerült volna. Szenvedés mélységei hozzák a megértéseket, ami után a lelkes felívelő tettek időszakai, a korszakkezdések felívelései következnek. Még soha semmi értékeset nem alkottam szenvedés nélkül. Írom ezt most a teraszon, fotelemből, bénultan. Békém van ezzel. Amikor fáj, akkor ott Continue Reading

NE válaszolj!

Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Tégy valami őrültséget!

Huhú, de félelmetes, ez, most, újra, amikor ráérek épp gondolkodni rajta… Ismét sikerült meztelenre vetkőzzek ország világ előtt ezzel a befektetői felhívással, elképesztően félelmetes, szinte halál közeli élmény, ami egyben a leglelkesítőbb is az utóbbi időben. Mintha szükségem lenne rá időről időre, a félelemre – és valóban így is van. Mélyebbre nézve, Continue Reading

Older Posts