A szenvedő bábon NEM a hernyó lét válságán való töprengés segít – hanem az, ha megmutatja, hogy milyen pillangót ÉRlel magában.

Áttörés előtt. Sokunk élménye ez. Mostanában.

Napról napra érkeztek hozzám, és szinte mindenki ebben a témában. Vagy ebben is.

Leírom tehát, amit mondani is szoktam.

ÉVEKET töltöttem azzal, hogy elemeztem, hogy “hogyan lettem ezzé”, hogy “hol rontottam el”, és egyáltalán: “ki rontotta el”, nomeg: “ki a felelős” – továbbá “elrontotta-e egyáltalán valaki”, vagy a “csillagaim”, és “előző életeim” predesztináltak …

… és nem, nem fejtettem meg.

SŐT, tudom, hogy még évtizedeket tölthetek további mélységek feltátásásval… nagy-NAGY fekete lyuk az Egóm, ilyen szempontból, és NAGYON élvezi, ha foglalkozom vele, totál nárcizmus, és így teljesen végtelen a kutakodás, hiszen mindig van korábbi ok, mindig áshatok mélyebbre.

A figyelmem irányának befelé fordítása számomra tehát nagy csapdának bizonyult.

Az életem akkor kezdett megváltozni, amikor elkezdtem KIFELÉ figyelni. Amikor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy vagyok, aki vagyok – amit eszerint nem is feltétlen értek pontosan – de akkor most ezzel, aki vagyok, no EZZEL mihez kezdek. Mármint nem is ilyen tudatosan, de MIHEZ VAN KEDVEM. Mármint ITT és MOST mihez van kedvem, mit ENGEDEK be az életembe, mit TUDOK ADNI a világnak, mi, ami NEKEM IS örömet okoz, és másoknak is érték, és akkor ennek fényében mit TESZEK, mármint TESZEM-e amit érzek, … mármint mindez gondolkodás nélkül.

Az életem akkor kezdett változni, mikor elkezdtem gondolkodás nélkül cselekedni.

Egyszerűen csak TENNI? amit éreztem. Amit érzek. … aminek a csodája, hogy megismerkedtem ezzel a csendes és nyugodt és végtelenül erős belső hanggal. És egyre jobban felismerem, és egyre bátrabban merek hallgatni is rá.

Éveket töprengtem azon, hogy Ki Vagyok, míg rájöttem, hogy rossz a kérdés.

A JÓ kérdés nem az, hogy ki vagyok. Hanem, hogy KI AKAROK LENNI. … MI LELKESÍT? MIT LÉPEK MA A LELKESEDÉSEM FELÉ? KIKKEL? … Mármint a JÓ kérdés, hogy nincs is kérdés. :) … hanem cselekvés van. Bizalom alapján. Érzések mentén.

Jó kép erre a hernyó, báb, pillangó hármasság. FONTOS megértésem, hogy a bábnak teljesen felesleges azon töprengeni, hogy hogyan is jutott ide, milyen hernyó volt, kiket bántott meg útközben, és a mamája hogyan tehet erről … Felesleges. A kérdés NEM ez. Hanem, hogy MILYEN PILLANGÓ AKAR lenni.

… és igen. HOGYAN jut oda. EZ a lényeg.

Tessék észrevenni, hogy ehhez a báb erőfeszítése szükséges. Nem elég tudnia, hogy pillangó. Az kevés. A bábban ülve csak alpusztul, ha ebbe kapaszkodik .. hanem igenis meg KELL feszítse a meradék erőit, hogy kijusson a bábból. EZ második a születés. Mindannyiunkra vár. Mindannyiunk számára lehetőség.

Tűnhet úgy, hogy tudom ki vagyok, pedig nem. Fogalmam sincs. Épphogy feladtam ennek a nyomozását. Viszont arról nagyon erős érzésem van, hogy ki AKAROK lenni … akarok = lelkesít = jó vagyok benne = jó a világnak = dolgom = keresztem.

… és a keresztet IGENIS fel kell vegyük.

Egyszer.
Most, vagy bármikor.

… de akkor akár már most is lehet.

: )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!