Körülnézett. Érdekes ez. Hogy miért nézett körül. Magamból kiindulva, akkor nézek körül, amikor foglalkoztat a hallgatóság. Aminek két oka lehet, az egyik, hogy minél többen hallják, a másik, hogy csak azok, akiknek szólok épp. Hmm. Fontos a körülnézés, de nem ragozom tovább, minthogy esett nemrég szó róla, hanem tovább, a mai mondanivaló, hogy NEM TUDOK “evangélizálni”. Nem megy. Szavakkal nem. Erre jutottam, és említettem a tegnapi ünnepi írásban is, amit többen tanúságtételnek értettetek, minthogy az is volt, és jött is a kérdés, hogy az apostolkodás a hívők – az én szóhasználatomban: Hűek – feladata, de hogyan helyesen. Tehát akkor most erről, a szerintem helyes módról, körülnézés után, csak Nektek:
NEM SZABAD ISTENRŐL beszéljek.
Ez az élményem. Nyilvánosan nem. Alig. Hanem nyilvánosan a konkrét ember konkrét bajának “kell” tudjak segíteni, az életem, cselekedetek, és nem szavak által tanúságot tenni, ami a másik mai íráshoz is kapcsolódik, mert pontosan EZ a Lovag és a Hölgy továbblépésének kulcsa. Tettek. A Dolgom. Példa, anélkül, hogy annak szánnám. A páli Jó Harc, Igaz Élet. Tehát konkrét ajánlás semmiképp, legfeljebb “példabeszédek”, ritkán, mert Istenhez mindenki maga érkezik meg. Csakis úgy lehet. Egyedül. A Mélyponton ÁT. Tapasztalava. Másrészt megmagyarázni fontos és értékes a közelebb állóknak. Akik már becsapódtak, akik már Hűségere emeleték a fejük. De csakis körülnézés után. Így.
Másrészt az embernek lehetetlen rész.
Mert kapcsolódik ez is. Ugyanis egyre inkább élményem ez, hogy semmi nem megy önerőből. Konkrétan semmi. Már egy éve is élményem volt, de brutális, hogy most mennyivel jobban az. Mert még mindig a magam erejének és eredményének tévedek olykor történéseket, önerőből próbálom folytatni is tehát, majd én tudom, de akkor nem megy többé, lassul, megáll, és csakis akkor indul újra, amikor visszaemlékszem, hogy Dolgom, Feladat, Kötelesség, tehát csakis amikor újra szolgálat üzemmódban vagyok. Amikor ÉN akarom, nem. Még a cég is. Csakis, amikor NEM a hatást figyelem, NEM a haladás a célom, hanem a dolgomat teszem. Csak akkor megy – akkor lenyűgözően.
–
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott,mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Mk 10,17-27
Öröm, ha megosztod!
