Hogy de Te nem? Meg micsoda vallásos fogalom ez, hogy képzelem, és egyébként is túl nagy, apostol bizonyosan nem vagy, nem lehetsz, mert az a világ nagyjainak privilégiuma csak? Tévedsz. Tévedsz, és ez fontos, de megvilágítom szelídebben… Tanítvány vagy. Na? Remélem, ez átmegy! Érzed, hogy igaz. Tanítvány vagy, mind tanítványok vagyunk, amiben az üzenet most nem az, hogy Jézushoz kellene magad kösd. Nem. Hanem az élet útján vagy tanítvány. Egymást tanítjuk, szavak és tettek, tehát tapasztalások által, folyamatosan. Remélem, ebben egyetértesz! És bizonyára van arról is élményed, hogy egy tanítás, amit frissen kaptál épp akkora erővel rezeg Benned, a katartikus boldogság közelében járva, hogy ezt most mindenkivel meg KELL oszd. Facebookra posztolod tehát, vagy egy tucatot veszel a könyvből, legjobb barátaid és a rokonok kapják ajándékba? Ismered. Tudom. Minek neveznéd? Szerintem ez az automatikus túlcsordulás, a kapott ajándék elosztva elbírása, tehát a kapcsolat bővítésére és a kapcsoltak számának gyarapítására tett kísérlet: ez a prófétálás. Ami beépített funkciónk. Ha egy öröm elég nagy, akkor azt meg kell osszuk, amit nem osztunk meg, az nem elég nagy öröm. Mint egy házasság vagy egy gyermek születése. Megosztod. És ugyanígy van az igazság születésével is, ami az ember lelkében fogan meg, és el KELL mondjam. Apostol vagy. Ha elég jól hallasz. Apostol vagy, ha elég jól hallasz, vagy apostol leszel, amikor majd nem bírod a szenvedést tovább, amit a kiállás halogatása okoz, mert vannak hírek, amiket valóságos önpusztítás magunkban tartani, nem igazi, nem érted eléggé még, míg erre képes vagy. Mint például, hogy Van nagyobb. Vagy hogy valóban kegyelem uralja a világot. Vagy hogy az Isten Atya, és a többi ember testvéred. Nos? Mikor kezded meg apostoli működésed? Nyugalmat addig nem találsz, nem találhatsz, mert a nyugalomhoz tanítványak lenni kevés, hanem a nyugalom – tehát a boldog, derűs, sikeres, egészséges élet – végül feltételezi a saját érték tapasztalását, tehát a továbbadást, az apostolkodást is. Menj tehát, cselekedj! Csoportot indítva, vitát a szervezve, vagy egyszerűnek csak következetesen támasztva a környezetedet. Magad miatt muszáj. Mert gyengül a fény, leég a gyertya, amit az ember megtartani próbál.

*

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Mt 10,7-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!