Az anyai szeretet méltán közmondásos, azonban nem feltétlen jelent értést is. Ezt látom. Hogy a gyermekek egy változó világban csinálnak új dolgokat, amiket az anyáknak szeretetük ellenére is nehéz gyakran követniük. Különösen, hogy sok gyermek egy ponton már nem is akarja ezt, a fiatal felnőtt gyakori “szabadságharca” pontosan a szülők, ezen belül az anya felé irányul, hogy a lelkemben végre egyedül lehessek, ne értsen mindig valaki más jobban, aminek okozata, hogy akár törekszik is rá, hogy érthetetlen legyen, szélsőséges esetben – tehát nagyon ragaszkodó anya esetén – hogy botránkoztasson, különösen a fiú gyermek, akár üvöltve megtagadásig eljutva.

Hagyni kell.

Minél jobban ragaszkodik az anya, hogy minden rezdülését érti, pontosabban minél jobban kifejezi ezt, a gyermek annál radikálisabb eszközökre “szorul”, hogy a szülőt akár elidegenítve márpedig demonstrálja, hogy a saját lelkében Ő az úr, jobban őt senki nem érti. Hagyni kell. Tehát nem mindig kimutatni, ha érti is a szülő, hadd legyen magával a gyermek, a szándékaira figyelni, neki teret adni, ritkán beavatkozni, BÍZNI. Magamban és a Világban. Magamban, hogy a nevelés helyes volt, megtettem, amit tudtam, jól irányítja immár maga az életetét, és a Világban, hogy megoldhatatlan helyzetekbe nem sodródik, hogy próbák bár érik, de erejéhez mérten, mindennapi kenyér, kísértések, bűnök, hogy támogató lesz vele a Mindenség, amint magam is annak tapasztaltam. Amiben persze nehézség, hogy a nagyon ragaszkodó szülő maga nincs a világgal békében, ellenséges környezetnek érzi, ahova persze, hogy nehéz a szeretett gyermeket kiengedni, vegyük tehát észre, hogy NEM szülő-gyermek problémák ezek, hanem sokkal inkább szülő-Mindenség akadások, amit nem a gyermek fegyelmezése vagy visszatartása, hanem a szülő világértésének fejlődése tud csak megoldani, mert a Nagyobbal való viszonyban, egyszerűbben mondva a szülő Bizalmában, másnéven hitvilágában a hiba, annak nincsen alapja, tehát stabilitása, mert magát nem érzi támogatva, ezért nem képes ő sem a gyermekét.

Végül az Ügy.

Általánosságban elmondható, hogy az Ügynek – ami tehát fiúk esetében Projekt, Szakma, Hivatás, lányok esetében átmeneti kitérők után végül egy Férfi – mindig van olyan vonatkozása, amit a szülő nem, vagy nem jól ért. Mindig. Mely okból tehát a legritkább esetben tud igazi támogató lenni, hanem bizonyos mértékig mindig vele szemben kell tudni a Dolgunkat felvállalni, abba beleállni. Vele szemben is. Jézus halálára szoktuk a Mária szívét tőr járja át részt érteni, de nekem több más esemény kapcsán is van hasonló érzetem: “Asszony, mi közöm nekem ehhez? Még nem jött el az én órám.“, “Ki az én anyám, kik az én testvéreim?“… Kemény szavak. Értette Mária? Szerintem nem. Semmiképp nem azonnal. Bizonyosan rosszul esett tehát neki, és ezt minden fiúnak vállalnia kell tudni, hogy az Ügy márpedig még az anya fölött is prioritást élvez.

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Lk 2,33-35

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!