Kapcsolódni oda érdemes, amiért az ember áldozatot hoz. Egyrészt. Másrészt: Adni (szolgáltatni) azoknak érdemes, akik áldozatot hoznak azért, amit Te nekik adni tudsz.

Napok óta rejtve akar maradni. Jézus. Jelen van, résztvesz, ahol (mert) szükség van rá, de közben kerüli az embereket, sokadszor mondja, hogy: “ne terjesszétek”. Egészen lenyűgözően pontosan az ellentéte napjaink Like és Share és fizetek, hogy Like és Share legyen kultúrájának. Amit meglátni jó, érteni hasznos, megvalósítani lehetlen. Mármint dönteni erről. Hanem “csak” elfogy az ember. Szépen. Lassan. Fokozatosan… alig írok egy ideje már, és konzultációs időpont is egyre ritkább, mert annyi dolgom van. Régebben minden nap kellett itt posztoljak, magam miatt, én akartam, hogy vidd a híremet. Most nem. A szöveg előfizetés mögött, és sokkal inkább buzdítalak arra, hogy lemondd – hiszen friss tartalom alig –, mint hogy másoknak erről szólj! Az oldalnak, ahova a linkeket kiteszem 412 Like-olója van, és nem szerepel rajta a nevem. Miközben felkérés egyre több jön, olykor meglepő helyekről is. Nem értem, hogyan találnak meg. Konkrétan nem. Mindegy. A téma, hogy elfogy az ember, pontosabban az akarás fogy szépen lassan el, és akkor “hátrálni” kezd. Teszem a dolgomat. Amit annak érzek. Nem magamat, hanem az automatizált képzéseket hirdetem, ami alól egyedül férfiak kivétel, Bennneteket (még) várlak, Veletek dolgom van. Tudom, hogy arrogánsan hangzik. De ez már kicsit érdekel csak. A Like és Share nagy baja, hogy erőszakos. Különösen, ha fizetek is érte. Olyanokhoz is eljut, akiknek nem időszerű, és így sok feszültséget kelt, plusz én sem tudok hatékonyan segíteni annak, aki tőlem akar megoldást, ahelyett, hogy maga felelősséget vállal. Organikus megosztás jobb. De az sem ennyire széleskörűen, mint a Facebook, hanem amikor egy barátom szól. Az. Hogy ezt nézd meg, mert szól Neked. Ebben hiszek. Ezt tapasztalom erősnek. Amihez fontos, hogy NE legyen könnyen hozzáférhető a tartalom, hanem hogy meg kelljen küzdeni érte, hogy a másik oldal és én is megbizonyosodhassunk róla, hogy akarja. Nem én. Ő. No és ezért fizetősek a kurzusok, ezért megy ez az írás, és mostantól egyre több videó is fizetőkapu mögé. Igazán vonzó csakis az lehet, aki visszavonulni mer. Ami csakis akkor működik, ha nem ezért csinálja az ember, tehát nem mert vonzani akar, és rájött erre, hogy így kell. Hanem mert felelősséget vállal. A saját erővel való gazdálkodás és a kinek időszerű kérdés egyidejű válasza a visszavonulás, hogy az ember egyre nehezebben elérhető. Régen fizikai távolság volt a mód. Napjainkban főként pénz. Mindegy, hogy jelenik meg. A lényeg, hogy kapcsolódni oda érdemes, amiért az ember áldozatot hoz. Egyrészt. Másrészt. Adni (szolgáltatni) azoknak érdemes, akik áldozatot hoznak azért, amit Te nekik adni tudsz. Univerzális szabály… Mert fogadni az ember azzal arányban tud, amennyire teret nyitott az által, hogy hiányt vállalt. Teli pohárba tölteni még Jézus sem tudott.

*

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”

Mk 7,31-37

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!