Érdekes élmény az, amikor az ember hosszan, mert részletesen elmondja, amit neki nehéz, de végre valahol megteheti, majd meg is osztja, nyilvánosan, pedig bátorság kell hozzá, de az ügy szolgálatában ez is dolga, és azonnal öntik ítélettel nyakon: 

“Túldimenzionált magyarázkodás. Olvasni is fárasztó volt.”

Rosszul esett. Nekem. Annak ellenére, hogy pontosan értem miért mondja, ki ő, hol jár, nekem rossz élmény volt a komment, és pontosan ezért zárom az oldalt be. Hogy Neked, vagy bárkinek aki itt megoszt ne kelljen hasonlót elviselnie.

Tehát.

  1. a bejegyzések már péntek óta nem nyilvánosak, csak tagok látják őket, és bár eleinte nem voltam ebben biztos, mert sok értékes tartalmat elzárunk a külvilágtól ez által, de most már nyilvánvaló, hogy így a jó,
  2. a regisztráció is lezárul, mert védeni akarom a szellemiséget, amire legjobb garancia, hogy egy darabig CSAK azok jöhetnek majd be, akik Szerinted értik és értékelni tudják, ami itt zajlik – akiket Te meghívsz,
  3. szigorú moderáció lesz, értve ez alatt, hogy a fentihez hasonló, tehát ítélkező hozzászólások szerzőit azonnal tiltjuk majd le, időt köztünk tovább nem tölthet, aki bántó, írásban beküldött kérésre veszünk csak (esetlleg) vissza.

Következő kihívás, hogy akkor ebből most mi lesz… Nagyon kíváncsi vagyok. Jelenleg nem tudom mit tudnék még tenni, hogy az oldalt használva megosztani kezdjetek, és maximálisan tisztában vagyok azzal, hogy ez idő.

Elsőként olvasást ajánlok szerettel!

Mert olvasva reakció születik, az első és legkönnyebb módja a részvételnek másoknak reagálni – tedd, ha van hozzá kedved!

Érdemes előtte álnevet beállítani…

Mert úgy könnyebb.
Tapasztalatból mondom.

És aztán amikor valami egyszercsak hosszabb, mint egy hozzászólás lenne, akkor jött a megosztás ideje el. Nyomd a kék gombot meg, és aztán félbe is hagyhatod! Sőt. Privát is mentheted, amit írsz, ha nincsen még mások figyelmére készen.

Másrészt NEM tökéleteset érdemes írni, hanem őszintét.

Megfigyelésem, hogy elképesztően változatos módokon akadályozzuk magunkat, az emberek nagy részének nem álom hiánya van, hanem önsorsrontó vélekedései, amik a változást visszatartják, a boldogtalan ember MINDIG maga a felelős.

Mikor vállalod már?

Ezt, a felelősséget… mikor kezded a lelked feltárva művelni, magadat mások reakcióinak kitéve, hogy a sziklás talajból minél hamarabb lehessen termő?! A boldogság NEM fog másképp menni. Sokszor és sokféleképp mondtam, meg is ígérem most.

Várunk, ember, önművelni – ideje (végre) Kapcsolódj!

Szerettel,
Joós István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!