Hogy Isten becstelenségre bíztat? Nem. De elismerni ettől még fontos, a világi értelem és életrevalóság hatalmas érték, csak épp nem mindegy mire használja az ember. Az intéző a dicséret ellenére is marad hűtlen. Rossz ügyet, helytelenül szolgált a nagyszerű eszével, és bár világi emberek az elbocsátása után is kedvelni fogják, tehát megél változatlanul, de boldog így nem lehet, és nem is lesz. Te hogyan vagy ezzel? Világi siker és valódi értékek, helyes szolgálat, igaz erkölcs között választani napi szinten kihívás olykor, amiben az egy nagy segítség, hogy az ember pontosan érzi mindig, ami a helyes. Merni kell arra és úgy. A helyes kockázatos, de megtérül. Sőt. Nem is igazán helyes, ami nem kockázatos, mert a Hely mindig a megalkuvással és visszahúzással szemben van. Jobbítani kell, és jobbítani kockázatos. Mered-e, merd választani – érdemes!
*
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8
Öröm, ha megosztod!
