Az ember arra megy, amerre, amiért áldoz. Mindig. Csakis. Az életemet a saját kezembe tudatos áldozat által vehetem, ami alatt azt értem, hogy nagyon nem mindegy, hogy történnek velem a dolgok, tehát a Mindenség elveszi, és kénytelen vagyok adni, vagy Kockáztatok és magamtól Áldozok oda, tehát Lépek arra, amiben haladni dolgom, ami Lelkesít, amit időszerűnek érzek. Ennyi a titok. Lehetünk urai az életünknek. De csakis áldozat, tehát az időszerű önmagam felvállalása, tehát az itt és most igazsága mentén a világ rendjével összhangban megvalósuló bátor cselekvés által. Ami, másrészt, igen, egymáson keresztül történik. Kapcsolódva. Ügy, Férfi, Nő. Kifelé támasztva, befelé gondoskodva. Nos? Hová Áldozol? Ennyi a boldogság kulcsa, hogy hasznosulni Jó, azonban az ember csak a tehetségei és tapasztalatai által meghatározott helyen lehet igazán hatékony, amihez előbb minden mást, tehát a jelen kényelmét, a megszokásokat, a biztonságot elengedve kell az Áldozat útján Lépni. Hogy hogyan? Hmm. Tettek által. A Könyv hasznos segédeszköz lesz – a Lovagi Torna hasznos gyakorlás.
Öröm, ha megosztod!
