Karácsonyi ünnepléshez nézegettem képeket, és megérintett a fenti. Aztán egy másikat tettem a facebook eseményhez ki, mert oda túl erős volt – ide kívánkozott. Merengtem, hogy miért ézem így, és azt találtam, hogy magamra ismertem benne. Pici fény a csendes, sötét, hó alatt pihenő völgyben. Így érzem magam. Pontosan így. És aztán tovább figyelve fedeztem fel, hogy minden részlet is fontos. Tehát a kerítés, a kis pajta, a környező tisztás, a nagyobb fák a háttérben… mind, mind. És megörültem ennek, mert remek alkalom nekem magamnak elmondva-felfedezni, hogy mit is érzek. Fény és sötétség kontrasztján túl azt érzem, hogy fontos a fa és a pajta között az alacsony kerítés is. Bárki átléphet, ha akar, könnyen, de másrészt ott van mégis, ami által a bentlévők otthonosabban érezhetik magukat, illetve dönteni is kell, hogy valóban be akar-e az ember jönni. Hogy ide szeretne-e. A fény ettől függetlenül látszik messzire, de ha közeledni szeretnél, akkor döntened kell. Átlépsz, vagy mész tovább. Fontosnak érzem ezt, és nem csak magam miatt, hogy feltegyem, hogy most már nyilvánvalóan tegyem a kérdést fel: átlépsz, vagy mész tovább?

És másrészt a pajta.

A pajta, ahova nem látsz be. Mármint templom is lehet, vagy akol, vagy műhely, nem igazán lehet a kép alaján eldönteni az épület rendeltetését, de az nyilvánvaló, hogy ha a fény közelében szeretnék lenni, akkor jó ha van valamilyen épület is, mert éjjel fagyos a hóban ülni, bármilyen meleg és vonzó is a fa maga. Fagyos, sőt halálos. Ezt is fontosnak érzem tehát, hogy legyen pajta. És az Akadémia keretei között pontosan ez van születőben, ami az érkezés eggyel mélyebb szintje. Az alacsony kerítés területére belépni rövid időre is lehet, nem választ igazán el, viszont nem is tart igazán meg, inkább csak mint egy étterem terasza körül a tuják, az érzetet adja meg, hogy nem a korzón bóklászó emberek, hanem a teraszon ülők közé tartozom, most épp ide, de bármikor felállhatok, nyilván – ha viszont a pajtába belépek annak jelentősége és mélysége sokkal nagyobb. Mert ott akkor maradok. Egy vagy több éjszakát, az mindegy, de maradok. Hiszen bámészkodáshoz egyáltalán nem kell beljebb lépni, sőt épp a kilátástól zár el a pajta fala, ha bejössz, milyen szép ez: be-látás és ki-látás nincsenek együtt.

Változtatok tehát.

A fentiek értelmében. Mégpedig szó szerint. Az írások nagy része marad nyilvános, a Lényegük mindenképp, mert annak látszania kell, messzire, de másrészt ezennel a kis kerítést is felhúzom “Előfizetés” néven, ha tehát közelebbről néznéd meg, ha beljebb jönnél, ha hozzászólnál, akkor mostantól egy szándékosan nagyon alacsony fizetőkapu teszi a kérdést Neked fel, hogy valóban így érzed-e. Nem a pénz a lényeg. Nyilvánvalóan. Hanem az csak annak a kifejeződése, hogy választasz, értékelsz, döntesz, hogy a lábadat picit megemelve, a magadéból egy egészen keveset adva beljebb lépsz egy kis időre. Az időtartam teljesen mindegy. Másrészt a kapcsolódás fontos, és az energiacsere mértéke is, mely okból A) Könyv jár annak, aki távlatilag tervez, tehát egy évre fizet elő, és: B) éves Előfizetést kap mindenki és bárki, akinél Könyv van, teljesen függetlenül attól, hogy vásároltad vagy ajándékba kaptad: itt jelezheted az igényedet erre.

Továbbá a pajta.

Komolyan gondolom, így a már eddig is elzárt, mert mélyebb írások a “Tagság” pajta valóságos falai mögé kerülnek, aminek a díja magasabb, hiszen ez egy épület, meleg és védelem és közösség, tehát “szolgáltatás” is tartozik hozzá, munka van vele. Többünk munkája. Ezek az írások csak Tagoknak látszanak tehát, a kapcsolódó feladatok és közösség pedig odaát, az új oldalon vár, már ma, továbbá – hamarosan hirdetem – januárban három hónapos Vezetői és Férfi-Nő Kurzus, is indul, tehát “együgyű képzés”, értve ezalatt, hogy való világban és személyesen találkozunk majd azokkal, akik ezt választják, mert elmélet ÉS gyakorlat összeházasítását tudom immár adni, aminek elemei: A) konkrét Akadémia, tehát “kötelező” foglalkozások háromhetente szombaton, 10-től délután 4-ig, a könyvben és a blogban képviselt világkép alapján, B) konkrét feladatok, kizárólag olyanok, amin én magam átjöttem és épülésemre váltak, C) személyes mentorok és találkozók, valamint D) rendszeres munka csoportok, várhatóan csütörtökönként, velem.

Hát így.

Addig pedig Csodás Ádventet
és Áldott Karácsonyt kívánok Szeretettel!

:-)

Derű,
István

p.s.
Ha ezt Látod, akkor már előfizettél – Hála érte.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!