Évek óta élményem, hogy a legjobb ötleteim és döntéseim, helyzetek és találkozások maguktól alakulnak, mintha bennem nőne valami, belőlem is, de kisebb részben általam, mely folyamatban az idő a legnagyobb nehézségem. Pontosabban az értelmem… Hogy olykor – gyakran – érteni vélem a célt, és akkor siettetni próbálom a folyamatot, ami mint az imént írtam: elsődlegesen nem általam zajlik. Hanem bennem. És a siettetés azonnali, bizonyos, számomra mindmáig elkerülhetetlen hatása lassulás. Mert befeszülök, mert a föld, aki vagyok a palántával, ami bennem növekszik ilyenkor ellenséges, fagyott, hiddeg, akarnok. Hmm. Engedd az időt meg! Tudom, hogy nem könnyű, és magamnak is mondom. Bízz a folyamatban! Amihez visszatekintés nekem mindig segít. Látni, hogy eddig sem siettetés által jutottam, hanem a nagy lépések mindig akkor történtek, amikor laza és elfogadó voltam. Játékosság ezért és így kulcs. Magam, a saját szerepem nem túl komolyan venni – tehát magamat kevésbé félteni – a legtöbb, amit magamért tehetek!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánljuk, ha érdekel a mélyebb tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.