Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”

Lk 11,15-26

Soká nem értettem ezt a mai képet. Az utolsót. És hogy mi köze a szövegkörnyezethez. Aztán meglett. Mégpedig saját tapasztalás útján: nem elég jobban lenni, ha valamit vagy valakit nem engedek be. Sőt. Valamit és valakiket. Az ember lelki működésének természete, hogy nem tudunk hit nélkül élni, tehát valamit mindig hinnünk kell, amiből viszont az következik, hogy az ember vagy helyeset hisz vagy hülyeséget. Másképp mondva: aki semmiben nem hisz az szükségszerűen hülyeséget hisz. Mert – én ezt tapasztalom – a világ nem szürke. A mindennapok szintjén igen, de az alapja fény, ami azonban nem ér mindenhova egyenlő mértékben el – emberi fejekbe például, mert az arroganciám ellenáll, mert “majd én jobban tudom” –, és ennek eredménye a zavar, a szürkeség. A sötétség csak a fény hiánya. Ami ott tapasztalható, ahol nem választják a fényt, tehát CSAKIS tudatos lelkekben, mert a világ tudattal nem rendelkező része nem választ, tehát automatikusan fényben áll. No és ezért fontos, hogy mit hívok, mit eresztek a lelkembe be, miután – általában külső segítséggel – jobban vagyok épp. Hogy miben hiszek. Aki senkiben nem mer hinni maga hívja a káoszt vissza, és ráadásul valóban “többen jönnek a tisztátalan lelkek ilyenkor”, mert a csalódás sokszorozza a frusztrációt. Hogy egész jól voltam de mégsem lábatlam ki, ettől sokkal rosszabb lesz. Fontos ez. Hogy tehát NINCSENEK gonosz lelkek, sőt gonosz vagy gonoszság nincs, hanem csakis fény Van és annak viszonylagos hiánya, ahol egy lélek ellenáll, és a fényt, tehát kapcsolódást, tehát megnyílást választani nem meri. Nos? Miben hiszel? Ha nem tudod világosan megfogalmazni, akkor árnyékban vagy még, azzal arányban tud tisztulni a lelked, javulni az állapotod, működni a világod, amennyire választani mersz, és ezt felvállalod. Szólj! Képes vagy rá. Fény van, és bármikor választhatod. Sőt. Közösség is jár hozzá.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!