Egy ideje mindennapos élményem ez. Amivel nem azt akarom mondani, hogy tehát Jézus méltó követője vagyok, hanem csak rácsodálkozom, hogy valóságos, erős, saját élményem pontosan ez, hogy emberek olykor meg akarnak ölni, minimum a véleményemet. Hmm. Akinek igaza van bizonyosan nem érez indulatot. Ilyet nem. Türelmetlenséget legfeljebb, hogy a helyesebb nézőpontot átadhassa, de a másik eltörlésére irányuló indulatot nem. Tehát:

aki ölne, téved.

Másrészt ebben felelősségem nyilvánvalóan van, hiszen szelídebben, finomabban, óvatosabban is mondhatnám. Megmondás helyett rávezetés sokkal hatékonyabb lehetne a felém indulattal viseltetők számára – másrészt sokkal kevésbé értékes azoknak, akik egyetértenek, választottak, megerősítésnek örülnek. Kérdés tehát: mi a fontosabb?

Kik a fontosabb?

Az enyéim, tehát azok, akikkel összhangban vagyunk vagy a sokak. A válasz egyértelmű. Sőt. A sokak számára is hasznos az erős érzelem, amit a mondások így kiváltanak, számukra is hatékonyabb, mint ha “talán” és “esetleg” lenne a közlésmód. Maradok tehát. Kőszikla – micsoda nagyzás, persze hogy nem, de meder. Amerre folyni lehet annak, aki szeretne, együtt, aki pedig nem az nyugodtan meredezzen magában tovább.

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.

Jn 15,26-16,4a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!