Racionális, tehát szkeptikus, tehát bizonyítékot remélő, elváró, követelő nemzedék vagyunk, semmi nem változott Jézus kora óta. Csodákat Akarunk, nekem, most, és AKKOR majd hiszek. Holott épp nem. Hinni csodák nyomán sem hinnénk, mert hinni csodák következményeként éppen nem lehet, hiszen a csoda bizonyíték, aminek tükrében az ember belátni tud, azaz hinni NEM. No és pontosan ezért nincs és nem is lesz végső és maradéktalan bizonyíték Isten létezésére. Nem lesz, mert nem lehet, mert ha bizonyítani lehetne, akkor már nem lenne Isten. Szép ez. Hogy bár részeket folyamatosan bizonyítunk, Isten részeit, aminek eredményei valóságos csodák, orvostudomány, technika, tudományok, gravitáció és elektromosság és atomfizika és űrutazás Isten felségterületei voltak, de mi meghódítottuk, ami által simán istenek lehetnénk mi magunk az elmúlt évezredek emberei számára, azonnal, egy repülő elég lenne hozzá, akár csak egy mobiltelefon vagy egy autó, és a honfoglalók bizonyosan Istenként kezelnének, de mi magunkat nyilvánvalóan nem, mert “rájöttünk”, mert “értjük”, MI, magunktól, tehát nem Isten-bizonyíték. Azonban valóban így van-e ez?

Rájött-e az ember magától valaha bármire?

Szerintem nem. Hanem pontosan fordítva, csak nem halljuk a nagyjaink szavát. Edison évekkel korábban HITT a találmány működőképességében, és pontosan ez adott a sok-sok kísérlethez erőt, Einstein ugyanígy, Hitt, amint a magfúzió atyjai, és a Wright fivérek és Neumann János mind, mind HITTEK előbb, hogy amit elgondoltak, sőt ami gondolaként hozzájuk megérkezett, az valóban lehetséges. Feltalálók. Ugyan. Ráérzők a jobb szó, a Mindenség, a Rend, Isten működésbe tekintettek szinte médiumi képességekkel be, nem az emberi erőlködés, hanem a Kapcsolódás eredménye volt a gondolat, ami Hitet automatikusan okozott, hiszen a semmiből jött, és ez a Hit adott a kitartáshoz erőt, aminek aztán eredménye lett az áttörés.

Mert CSINÁLTA.

Aki csodákat vár, nem hisz. Aki hisz, nem vár csodákat. Ezt látom. Arányosan. Tapasztalom is. Az újat nem feltalálja az ember, hanem megszületik benne, amihez a legtöbbet azzal tehetek hozzá, ha a saját kis (akarn)okoskodásommal minél kevésbé akadályozom, hanem a Hit mentén a dolgokat történni engedem, ebben részt veszek, szorgalommal, a magam részét így napról napra hozzátéve. Találmány, gyógyulás, vagy mindennapi élet, az egyetlen működő Alap a Hit. Hit, hogy lehetséges. Hogy az irracionális lehetséges, ami tehát innentől nem csoda, hanem Hit és Szorgalom eredménye. Imádkozz és Dolgozz, a jutalom “csak” a Rend része. Szépsége ennek, hogy aki egyszer Hitet talált, bármiben, ami pedig irracionális, az a Hithez általában jut szükségszerűen el, mert a Hittel is úgy van, mint a Szeretet és az Elfogadás, és minden más esetén, hogy Egy. Így tehát, aki bármiben Hisz, az szükségszerűen jut a HIT-hez magához, tehát Istenhez is el. Lásd nevezett feltalálók. Vagy hogy két sejtből saját személyiséggel rendelkező ember lesz. Vagy a Saját legőszintébb élményed erről az írásról MOST.

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!