a szerelem magában kevés, a szeretet az időt is megengedi.

Az ember az Istent – a nagyobbat, az értelmet, a magyarázatot – soká keresi, míg aztán a válság völgyeiben szeme felnyílik végül, és ekkor meglátja, a világban találja meg. DE kapcsolódni vele csakis munka által tud. Hogy Hozzá tesz. A férfi a világban, a nő a férfiban állva tesz a Teremtéshez, tehát Istenhez, tehát más emberekhez hozzá, ami a kapcsolat egyedüli lehetséges módja. Ami a boldogság, siker, egészség egyedüli módja. A funkciónk szerinti hely elfoglalása. Az ebből fakadó munka szolgálat. A szolgálat létmód, aminek a megosztása felelősség. A mustármag ha bennem kinőtt, akkor fává lesz, tehát újabb mag terem, bennem, és köteles vagyok tovább hinteni azt, olyannyira, hogy rosszul leszek, mert megakad a fejlődésem, ha nem teszem. Férfiak mások irányába, a világban szórják a termést, folyamatosan, nők pedig egymás és a férfiak lelkébe keverik kovászként bele, és így tud minél több ember változni, hinni, lépni, ha kívül és belül is ezt látja. Belül, mert az asszonyok keverik a kovászt, dagad a tészta, nő, és ha csak az égetés áldozatát vállalja, akkor bizton kenyérré lesz, aki magát másoknak adja – kívül mert férfiak hintik a magot, ami a jövő ígérete, ha talajt, tehát hitet fog, akkor nő, megerősödik, sokakat megtart, és újabb magokat hoz. A világ jelenlegi állapota igazából őszinteséghiány okozata csak. Amin változtatni nagyon gyorsan lehet, ha csak magad mutatni mered. A mustármag a példa, ami hitet, reményt, Erőt ad. A szerelem nagy dolgokra képes, a legnagyobb dolgokra csakis a szerelem képes: miben HISZEL, hova ADOD magad?! A kovász pedig a türelem. Ami figyelni, megérteni, elfogadni, megengedni segít. Mert az eredmény Idő, és MINDIG idő is lesz, nincsen lehetetlen annak, aki “csak” az időt megengedni képes. Ami a szeretet. Hmm. Isten a Szeretet, aki térben vonz, de időben nyilvánul meg. Tehát. A világ fejlődését szolgálni: Szerelem, aki az időt megengedi: Szeret. Istenkapcsolat bár már az előbbi is, de nem áll magában meg, mert magában sok, leég, az embert felemészti, hanem a Példát is követni kell tudni… Az ember azzal arányban szeret, amennyire az időt is megengedi.

*

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.”
Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”

Lk 13,18-21

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!