Tizenkét napja áll két weboldalunk, és bár minden nap beszélek az amerikai szolgáltatóval, aki a szervert üzemelteti, de abszolút nem áll hatalmamban a javítást meggyorsítani. Lenyűgözően frusztráló ez most, és másrészt tagadhatatlanul érdekes is. Hogy én hogy bírom, én hogy viselem, hogy meg tudom-e engedni, az időt, hogy másképp van minden, bárhogy is terveztem az idei évkezdést. Nehéz. Mintha az eszközeimet vették volna el, és most újra csak magam vagyok. Írások nélkül, könyvek nélkül, módszer nélkül, iskola nélkül – na tessék, “ember”, akkor most így mihez kezdesz magaddal és az üggyel, amit a szolgálatodnak mondasz, hisztizel rajta, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy megszoktad, vagy teszed tovább a dolgod, most akkor varázspálca nélkül, a kezeiddel picit, szelíden és alázattal, ahogy épp megy?

Hmm. Igaz ez most így.

… és tudom, hogy a pálca helyes kép, és megvannak a kezeim, de az érzet mégis olyan, mintha levágták volna őket, és most mintha a törzsemmel tudnék csak mozogni, egy lábam maradt, és akkor most harcolok-e tovább, mint a fekete lovag (lásd Gyalog galopp), vagy inkább csak kiterülök, panaszkodom és várok. Próba ez most. Erő és elszánás, sőt – megvan – szeretet próba valójában, hogy szeretem-e az embereket eléggé, akik hozzám segítségért fordulnak, vagy magamat szeretem jobban, a rendszert, ahogy Téged szolgálni nekem biztonságos és kényelmes…

Az életed adod-e másokért?

Ez az egy kérdés végül. A végső kérdés. Amit igazán így lehet megválaszolni, hogy ha nincsenek weboldalak és stadionok és tömegek és követők és megerősítés és siker és elismerés, hanem akadás van és értetlenség van, sőt ellenállás és vesszőzés és tövis koszorú és kereszt, akkor is adod-e magadat? A kérdés. Ami nyilvánvalóan nem kérdés, persze, csak egészen másképp látszik most, mint amikor jól mennek a dolgok. Mert ezt és azt akartam őszre. Én. Elkészíteni, adni, indítani, egyszerűsíteni, javítani – és nem egyszerűen csak nem lett úgy kész, ahogy szántam, de az alap rendszer is leállt. No és akkor most mi van, így mi van. Amikor nincsen épp jól az ember, de a feladat közben várja. Megyek és teszem, ahogy épp lehet, és szeretek, vagy a saját siránkozásom fontosabb, és magammal foglalkozom. Így igazán tiszta ez a kérdés. Hogy kiért van, miért csinálom ezt az egészet. Magamért, és magamnak, mert az enyém, vagy tényleg szolgálat. Sosem volt még ilyen tiszta a kérdés. Sosem kellett még ekkora levegőt venni a válaszhoz.

*

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!