A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert szubejtív sötétségbe süllyed, akinek nincs elég energiája, elképesztően félelmetes a feneketlen semmibe zuhanni…

A dühöngés mindig halálsikoly valójában “csak”.

Energiahiány az oka. A jóllét töltöttség, a derű túlcsodulás, a szeretet pedig, amikor az erő árad. Szinte csatorna az ember a legszebb pillanataiban – jól szeretni (helyesen kapcsolódni) akkor tudok, amikor nem is gondolkodom, egyáltalán, csak teszem, amit a zsigereimben időszerűnek érzek. Míg ezzel szemben vita akkor jelentkezik, amikor borul a belső egyensúlyom.

Az energiahiány első gyakori oka, hogy nem (jól) tartalékolunk. Ez olyankkal fordul elő, akik nagyon lelkiismeretesek, sokat próbálnak adni, jól akarnak helytállni, és önfeláldozás a hiba. Hogy akar segíteni, szinte egóból, mert az identitása része, hogy ő jó, tehát segít, és eközben magáról “megfeledkezik”. Igazábol persze nem. Hanem gyáva. Az “önfeláldozó” ember gyáva. Nem tud, nem mer magáért kiállni, érzi, hogy elfogyott a tartalék, de erőn felül is ad, mert a konfliktust kerüli. Kapcsolatban esetén az ilyen ember nem csak magáról, de a társáról, a közös dolgunkról is megfeledkezik, felelőtlenül adományoz energiát, ami a másik szempontjából akár úgy is tűnhet, hogy vétkesen pazarol, hiszen immár nem egyedül áll, hanem a közös erőnket szórja szét.

A másik gyakori hiba az olyan ember, aki egyáltalán nem ad, hanem csak tartalékol. Adni félelmetes – jól adok-e, tényleg ez kell, fogadják-e egyáltalán, köszönet mennyire várható, hogyan “térül meg”… – ezért aztán sokan maguknak tartják inkább meg, amit pedig adhatnának másoknak. Ami azért gond, mert így viszont “megromlik” az energia. Ami alatt azt értem, hogy az ember alapvetően társas lény, tehát automatikusan “vágyna” menni az erőm oda, ahol szűkséget érzek, amit azonban erővel tartok vissza. Én magam. Önemésztésnek hívom az energia e hibás felhasználását, amikor arra használom az erőm, hogy magamat korlátozzam. Magány és depresszió a szükségszerű eredmény. Nomeg vita, amikor robban a fazék, mert túl nagy a nyomás már benne.

Sok ereje annak az embernek van, aki folyamatosan használja, de állandó éberséggel őrködik, hogy ne merítse magát le. Így lesz egyre több. Annak, aki egyre többet mozgat. Nem lesz igazából több, hanem egyre többet tud mozgatni. Mert megtanulta, mert gyakorlta. Azzal arányban lesz több, hogy mozgatja, tehát hogy nem próbálja magának és magánál tartani, hanem helyesen használja. Ismerős? Nem csak a személyes állapot, de a pénz is energia, és azonos rend szerint működik. Annak van sok, aki jól használja, tehát se nem szórja felelőtlenül, se nem varrja zsákba.

Hogy megy-e egyedül? Hmm. Lelki béke, hogy lehetséges-e egyedülálló emberként, nagyon nagy kérdés… Elvileg akár igen, keveseknek, majdnem. Ha az egyedülálló ember igazából nincs is egyedül, hanem közösség oszlopos tagja, ahol sokat ad, és kap is bőven. Akkor igen. Illetve abban az átmeneti időszakban, amikor a kapcsolatra készülő ember már igazán jól gazdálkodik, tehát folyamatosan fenntartja a bőségét, mert ad, de jócskán tartalékol is. Utóbbi rettenetesen nehéz egyedül. Mert folyamatosan kísért az értékelten vagyok érzés. A bölcs felkészülés nagyon, nagyon közel van az öntörvényű önzéshez.

A férfi-nő reláció alap témája is ez, létfontosságú az “energia gazdálkodás”, a zsák és a foltja összeillés energiaszinttel arányban működik. „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt.” Igen. Pontosan. Meghatározóan fontos az energiaszinted, a kompatibilitás és együttműködés fontos feltétele ez is, a sokat emlegetett “ügy”, tehát közös cél mellett, hogy hasonlóan mozgássuk az energiánkat. A folt illeszkedő formája mellett az anyag állapota IS lényeg. Hogy az emberi enegiákkal való gazdálkodás is hasonlóan legyen komfortos. A régi anyag nem olyan erős, de sokkal lágyabb, simogatóan kedves, lassú, míg az új nyersebb, pattogósabb, de sokkal többet tud adni, sokkal többet bír. Az egyik nem jobb, mint a másik. Kettő között árnyalatok. Kompatibilis anyag kell, hogy működni tudjunk.

Erő és kifinomultság, mint áramérő és feszültség, illeszkedniük kell, hogy működjön az élet. Ahol az energia hiánya pontosan olyan nagy gond, mint az energia feleslege, adásban lenni a kulcs, többet és bátrabban, ha frusztrál a tétlenség – depresszió oka, hogy magadba tartod, szorítod, nem használod az erőt, mert a világba kilépni kockázatos – kevesebbet, ha ki vagy borulva, le vagy gyengültve, betegség vagy allergia kínoz, mert szétszórtad magad.

A modern fizika mára egyetért abban, hogy végül csak energia van.

Energia, ami rezeg, csomósodik, szilárdnak tűnik, világokat épít… Energia és információ. Hiheted, hogy a gének határozzák meg az egészségedet, de szerintem legfeljebb hajlamossá tesznek. Míg ezzel szemben abból bizonyosan betegség lesz, amikor kibillent, mert túl sokat visszatartó, vagy magamat túlmerítő állapotban vagyok.

A megoldás? Találj társat, válassz közösséget! Kertészkedni vagy meditálni sem rossz, de a legnagyobb boldogságot a másokhoz való helyes kapcsolódás okoz, mert energiát adni és felvenni is így tudunk leghatékonyabban.

Sok a vita, érthetetlenül robbansz olykor? Nem “beteg” vagy, hanem az életed berendezkedése hibás, irány vagy társ alkalmatlan, vagy túl sokat tartasz magadból vissza.

Változtass!
Változtass, mert életekkel játszol…

Képes vagy rá, sőt automatikusan kap segítséget, aki elindul! 

*

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.

Lk 5,33-39

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!