Párkapcsolatban a nő, munkában a beosztott kellene továbblépjen, ahol gyakori a vita.
Az igazi (parancs)követés automatikus, mert belátom, hogy valóban úgy helyes, vagy mert úgy érzem, hogy jobb, ha követek – ami tehát azt is jelenti, hogy a vita mindig értetlenség, tehát figyelmetlenség vagy bizalmatlanság, tehát hibás részvétel vagy hibás helyválasztás jele. Vitázni csak azzal lehet, amit nem csak nem értek, de amiben bízni sem merek. Én. Akkor viszont mit keresek itt, különösen, ha már indulatok is támadnak? Legfontosabb kérdés ez, amit sok nő kellene a kapcsolata és sok férfi a munkája ügyében magának feltegyen. Mi a fenét keresel ott, ha nem értesz egyet, ha nem bízol eléggé, hogy akár vakon is kövess? LÉPJ TOVÁBB, de tényleg, basszus, emberek… egészen elkeserítő tömegek kínlódnak rég idejétmúlt helyzetekben, csak mert magukat az átmeneti bizonytalanságnak kitenni félnek. Nos? Párkapcsolatban a nő, munkában a beosztott kellene felmondjon, ahol gyakori a vita. Mert a Te felelősséged, hogy olyan helyen vagy, ahol bízni és követni nem mersz. Vagy figyelj jobban! Figyelj, és a saját félelmeden túllépve a másik szándékát érezd, hogy benne Bízni tudj. Ugyanis a szándékban bízunk végül. A másik ember állapota, a lelkesedése minősége alapján érezzük, hogy helyes az irány, alkalmas a mód, és ebben tudunk bízni, ha csak figyelni merünk, ha eléggé Lelkesít az ügy, hogy valóban figyeljünk rá. Az igaz ügy MINDIG nagyobban áll, sőt végül Isten imádatának és a többi ember szolgálatának formája. Érzed ezt, ha figyelsz. Kapcsolathoz kapcsolódunk. Ha pedig nem, akkor azonnal menj!
*
Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Öröm, ha megosztod!
