Megdöbbentő megértés ez most, miután évekig képzeltem, hogy van mit adjak, hogy nekem tanítanom kell, mert én márpedig “egész népemet fogom, nem középiskolás fokon” – hogy nem. Mármint az egész népemet nem. Fenékberúgni: talán, picit befolyásolni: esteleg, de tanítani: nem. Mert tanítani csakis konkrét embereket lehet. Hjajj… És ezt is csak akkor, ha hallgatnak rám, tehát csakis azokat lehet tanítani, akik eléggé szeretnek, sőt nagyobbat mondok, eléggé szerelmesek hozzá, hogy gondolkodás nélkül kövessék a tanácsot, amit kapnak. Tőlem, de mégsem. Mármint a tanács. Az én kezem pötyög, de nem volt előre meg, hanem egy rácsodálkozásból indulva egyszerűen csak írni kezdem, és így formálódnak – olykor számomra is megdöbbentő – mondatok. Szerelem kell. Gondolkodás nélkül mondott szavakra tudsz-e gondolkodás nélkül hallgatni. Ennyi a kérdés. Mégpedig nem egyszerűen csak “önismeret”, de munka és párkapcsolat, sőt egészség dolgában is. Szerelem KELL. Az odaadás magas foka, amikor már nem gondolkozol – olyanra hallgass, aki irányába szerelmet érzel. Belém, de mégsem. Általam. De persze ez sem igaz, mert Benned is ott a hang, tudnád nélkülem is, én csak erősítem. Magadban vagy tehát szerelmes, akkor csinálod jól, ha magadban (tehát nem magadba, hanem magadban!) szerelmet érzel, amit csak más embereken keresztül tudsz kifejezni és megélni, és ezért Teszed a dolgod: ami a kapcsolatok világa. Nő férfivel közös oltáron, a férfin keresztül, de nem a férfiért munkálkodik, a férfi közösségben, a csapattagokon keresztül, de nem a csapatért csak. Hanem mindig van ügy, mindig kell ügy legyen, igazi szerelmet az ember csakis ügy irányába, üggyel terhes ember felé érez – no és EZÉRT hallgatsz végül. Ha hallgatsz. Olyannak add az időd és a füled, akire igen! Akinek “megtartod a tanítását”. Az ilyen ember bizonyosan nagyobban áll, aki még nagyobban, és így tovább – a sok kis ügy végül egy nagy Ügy része mind, ami Isten, pontosabban az Akarat, még másként mondva: a Lélek, a Szó, az Ige… Benned, bennem, mindénkiben.

*

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

Jn 14,21-26

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!