A világ van. Ma. Most. Van, ahogy van, és nem akar ezen változtatni. A világ összességében nem akar. Hanem viszont a világot alkotó egyének közül néhányan, állításom szerint a többség viszont igen. Hozzá akarunk a világhoz tenni, Ügyet, Gyermeket, változtatni tehát rajta ez által Hasznosulva, jobb helyként elhagyni, mint amilyen az érkezésünkkor volt. A világ azonban nem akar változni. Alap feszültsége ez minden életnek, megfigyelésem szerint, hogy ennek ellenére is elvégezzem a dolgomat, még ha a világ, tehát az azt alkotó, és egyébként – szép ez – más téren maguk is változtatni akaró emberek közül sokan ellen is állnak, haragszanak is érte. A világ gyűlöl. Ezért és így, gyakran, de másrészt

csak olyan életet érdemes élni, amiért a világ meggyűlöl.

Nem mindenki, de egy része mindenképp, akár a nagyobb. Fontos ez. Hogy jó jel. Nem új, tehát nem is lehet az időszerű hozzáadott érték, aminek valaki nem áll ellen. Ne félj tehát tőle! Egy ideje az a benyomásom, hogy legjobb próba a világ reakciója, alig érdemes olyat mondani vagy tenni, ami valakit nem botránkoztat meg, innen is tudhatom, hogy ez akkor Valami, a reakció által, aminek másik oldala pedig, hogy sokak számára pontosan ez lesz, amit vártak, ami egyedi és új, amihez kapcsolódni tudnak és akarnak. Ez van. Ha pedig amúgyis így van, akkor akár határozottan kiállva, erővel is tehetem. Sőt. Igy érdemes. Hamarabb vagyok az ezt választani akarók számára is látható, ha merem bátran képviselni, hogy igen, én nem a világ jelenéből való vagyok. Hanem hozzá törekszem tenni, Valamit, és általa tovább törekszem lendíteni, mert ez a Dolgom, mert ez a Rend.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.