Nem szó szerint értem, persze hogy bízz, de közben mégsem. Ne maradéktalanul! Mindenki jár valahol az élet útján, ami egyben azt is jelenti, hogy aszerint ahol jár, bár egyre tisztábban lát, de közben a hajlamai és vágyai is meghatározzák. Másképp mondva: hajlamait és vágyait az ember állapota szerint képes “csak” uralni – hiba, sőt felelőtlenség bárkitől többet várni. A vezető erről soha nem feledkezhet meg. A vezető a csapata tagjait, a rá bízott, az őt választó embereket pontosan kell lássa, mint asszony a gyermekeit, ami azt is jelenti, hogy gyakorlatilag soha nem hagyhatja őket teljesen őrizetlenül. Ami az őrizetlen csapattal történik, a vezető felelőssége. Ott kell legyél! Legjobb tudásod szerint, folyamatosan, ami eleinte kifejezetten intenzív részvételt jelent. Majd egyre kevésbé, ami azonban idő. Aszerint akiket választottál. Aszerint, akik Téged választanak. Legnagyobb vezetői kihívás a helyes távolságot tartani, hogy egyszerre legyen tér, de közben szelíd felügyelet is – amiből gyakran a legnagyobb válságok adódnak. Hogy túl kevés teret adsz. Vagy ami ugyanekkora hiba: hogy túl nagyot. Másrészt ez nem igazából hiba. Hanem elkerülhetetlen. Senki nem tökéletes vezető azonnal, hanem így tanulunk mind, túl kevés tér, majd túl sok, majd megint kicsit kevés, míg végül beáll. Jó gyakorlást mindenkinek, egyrészt, és másrészt NE feledkezz arról meg, hogy ez jól menni csakis akkor fog, ha mást alig csinálsz! A vezető munkája a csapat. Többé bármi egyébnek “szakértője” nem (alig) lehet. Vagy ha mégis, akkor ne próbálj vezető lenni! Aki a kezével, maga vágyik alkotni, nem alkalmas vezetőnek. Hanem csakis másokon keresztül. Ha ezt fel tudod dolgozni, akkor talán működik majd… A vezető másokon keresztül alkottermék és csapat, csapat és termék egy (!) – az Ügy csakis úgy valósul meg, amire az általad vezetett emberek (és az ő általuk vezetett emberek, és akiket azok vezetnek) együtt képesek. Iránymutatást adhatsz, de alkotni, csakis ők képesek. Az egész csapat. Együtt. Mely okból a tagok személyét és a személyek számára kijelölt helyeket illetően SOHA ne alkudj meg! Ez a legfontosabb, tulajdonképpen az egyedüli döntésed: hogy be kiket és hova engedsz.

*

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.” A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

Jn 2,13-25

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!