Tapasztalat nélkül nincsen hit. Mégpedig semmilyen hit, tehát önbizalom, siker, kapcsolati boldogság sem, tapasztalat nélkül az ember képtelen hinni. Mert nincs élménye, tehát nincs képe, tehát nem tudja elgondolni. Az emberi elme fogalmilag szkeptikus, tehát mindent megkérdőjelez, és ez jó. A mindennapos élethez. De az úthoz, az egymással való kapcsolódáshoz és alkotáshoz bizalom, kockázatvállalási hajlandóság, tehát hit kell. Férfiak és nők, de a nálunk nagyobbak számára is, hiszen még a teremtés történetében is szerepel, hogy “látta, hogy ez jó”. Látta. Mert megtörtént. Tapasztalata. Cselekedni végül a hit alapján lehet, csakis az igazi cselekedet. Aminek kockáztata van. És a hit a következmények függvényében nő vagy csökken. Az élet közepén, válságok idején csökken. És mégis MUSZÁJ a kockázatot merni választani, vissza tölteni a tapasztalat-tartalékot, hogy újra megfelelő erővel tudjunk hinni, ami minden válság megoldása. A válság hit-hiány. Ami nem bizalom dolga. A bizalom okozat. Hanem bátorság dolga, hogy a nehéz dolgokkal márpedig szembenézve kiteszem magam a bizonytalannak. Így lesz újra hit. Bizonyosan lesz. Ha csak a helyes hangra hallgatni mersz, mer a világban rend van, amiből szavakkal át nem adható minőség, saját tapasztalatok fakadnak. Hajrá!
*
Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51
Öröm, ha megosztod!
