János ember volt. Tehát nem a világosság. Tehát nem is próbált úgy tenni, mintha világosság volna. A pusztában kiáltó nem ő. Hanem Ő a pusztában kiáltó hangja. “Csak”. Nem a hang forrása, tehát nem a kiáltó, hanem a hangja. Fontos ez nagyon. Hogy János tehát rész, aki részes. Nem a forrás. Lenyűgözően fontos ez, hogy ember nem forrás, mert nem lehet forrás, hanem igaz az ember csakis részként lehet. Aki hiteles, az részes, csak az hiteles, aki részes – csak az valóban részes, aki hiteles. Azzal arányban. Hitelességgel arányban az ember mindenképp részes. Hogy mit érték ez alatt? Hogy nem tudod elengedni a füled mellett. Mit? Pontosan azt… a hangot, a hangját, mások a Te hangodat. Nos? Te miben vagy részes? Az egyedül legfontosabb kérdés, hogy az ember miben részes. Onnan is látszik, hogy miben hallgatnak Rád, miben és kik. Ahol Rád hallgatnak, ott számukra hiteles vagy, tehát részes. Valamiben bizonyosan. Hmm. Az emberi önközpontúság lényege voltaképpen csak ennyi, hogy a rációt a bölcsességgel, mert magát a forrással összetéveszti. Hogy miért? Mert nem tehet másképp, amíg saját élménye nincsen arról, hogy mégsem ő az Isten. Ami a válság ajándéka. Válságba a magát istennek képzelő ember jut, pontosan mert magát istennek képzeli, pontosan ameddig magát Istennek képzeli. A válság lényege egyszerűen csak ennyi, hogy nem tudod megoldani. Ettől válság. És ezért fantasztikusan értékes. Mert csakis így derül ki, hogy nem vagyunk Isten. Se Te, se én, sem János. Kapcsolat egyedül a válság ajándékaként születik.

*

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Jn 1,6-8; 19-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!