Advent első vasárnapja van, és nem elég ajándékokat venni. Hanem várni, nyitni, figyelni is kell(ene)… egymásra. Aminek az ajándékozás az egyik oldala csak, hogy örömöt hogyan okozhatok azzal, amim már van – míg a másik, hogy hogyan változhatok, kivé lehetek a következő évben, amitől mindenkinek több és jobb lesz jövőre. A karácsony a szeretet ünnepe, ami azonban szerelem nélkül nincsen, mert kevés az ereje annak, tehát nincsen mivel szeressen, aki maga nincs szerelemben. Ezt jelenteni, hogy virrassz! Folyamatos készenlét, folyamatos figyelem, folyamatos változás. Az élet. Karácsony az új fény, az új szerelem, tehát a megújulás ideje, évről évre, mert növekvő szeretet csakis ebből születhet. Hogy jobban vagyok, mint tavaly. Amihez változtatni muszáj, igazabb, őszintébb, valódibb helyre vagy helyesebb módon állni… Áldozd, ami elavult, és a Lelkesítő irányba LÉPJ! Muszáj. Isten egymásban jön el, amit tudni kevés, ajándékokra költeni sem elég, hanem magunkat meghaladva Változtatni, továbblépni is KELL. Újra és újra és újra.
*
Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37
Öröm, ha megosztod!
