Félsz? Én is. “Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.” Ki nem fél? Ki tökéletes?

Félek, és tíz éve legnagyobb feladat elfogadnom ezt. Hogy félek. Olykor sikerül. Amikor sikerül, szeretek. Mostanában sok minden aggaszt, új korszak, nagy kihívások, tehát bizonytalanság gyakori… és én újra gyakran félek.

Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.

János mondja, és egyrészt persze, hogy igaza van, de másrészt annyira nagyon téves célkitűzés ez. Mert csak egyre jobban frusztrál. A szeretet célként arrogancia. Hibás megközelítés, mert erőlködés fakad belőle. Jézus nem ezt tanította. Hanem ellenkezőleg, azt tanította, hogy Ne féljetek! Bátorságot tanított, hogy fogadjuk el külső és belső körülményeket, és ezen belül hozzuk a kockázatos döntést meg, hogy a lehető legjobb önmagunk vagyunk. Lehető legjobb. Nem tökéletes…

A szeretet okozat.

Aki szenved fél. Mert fél, magával foglalkozik – minden gyötrelem alapja ez, és minden másoknak okozott szenvedés alapja is ez. Hogy ÉN félek. Tehát szűkölök. Tehát rossz, mert hibás, mert bizalmatlan, mert magamból kiinduló, tehát a rendből kiszakadt, önző döntéseket hozok. Az önző döntés mindig szűklátókörű, az önző ember a saját lehetőségeit bár maximalizálni próbálja, de valójában mindig korlátozza. Magából indul ki, tehát magába érkezik. Mert fél. Aki fél, szenvedést okoz. Azzal arányban, amennyire fél.

A szeretet bátorság.

Mert az élet kockázatait vállalni merem. Aminek okozata a helyes kapcsolat. Ami a bizalom. Ellentétben a hibás kapcsolattal, ami a félelem. Az egyik boldogságot a másik szenvedést okoz. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.