Föl. Ment. Tehát a tömegből el. És ott kezdett beszélni. Boldogságról… Teszem ezt én is egy ideje már, és legkevésbé sem, mert Jézusnak gondolom magam. De Jézus utódának igen. Akinek tehát kötelességem a mondanivaló felfedezésén munkálkodnom, mert a tanítása számomra változatlanul leghitelesebb, évezredek távlatában is, mindenki máshoz képest, amit továbbra is vallási felhang nélkül képviselek. Nehéz, igen, elválasztani. De muszáj. Jézus és a Katolikus Egyház, sőt Jézus és a kereszténység elválasztandó, ugyanis NEM Jézus imádata a megoldás. Legkevésbé sem. Hanem a példájának követése, aminek két sarkalatos pontja, hogy az Isten Atya, aki valóságosan szeret, Téged, engem, minket, és ebből következően: hogy testvérek vagyunk. Ami a feladat is egyben. EZ a feladat. Jó testvérnek lenni. Csakhogy…
Csakhogy ahhoz, hogy egymás jó testvérei lehessünk, ahhoz meg kell adjuk magunkat annak a ténynek, hogy nem ugyanott járunk. A bennünk lakozó potenciál megvalósításában, tehát önmagunk, tehát egymás, tehát az Atya értésében. Nem. Ugyanott. Járunk. Hogy ez miért fontos? Mert belegondolva – de méginkább belérezve – döbbenetesen nyilvánvaló, hogy egymás jó testvérei CSAK akkor tudunk lenni, ha atyai szerepet is ellátunk. Egymás irányába. Nagyon-nagyon kemény. Ez. Hogy a szeresd felbarátodat, mint önmagadat NEM elég, hanem azon túl kell lépni, amint mondja is, tehát szeretni egymást, ahogy ő tette, és ahogy ő tette az Atya-i szeretet. Annak ellenére, hogy nem az Atya. De mégis. Sokkal idősebb, sokkal bölcsebb, sokkal felelősebb testvér módjára volt nekünk és értünk ő atya IS, legjobb tudása szerint. Ez a példa lényege, ezért áldozta magát. Amint Te is ugranál, ha a kétéves kisöcséd folyóba esne. Bizonyosan. No és EZ a feladat. Testvériség magában kevés, hanem azon belül igenis muszáj atyai funkciót ellátni, tehát az atyai – vég nélkül türelmes, olykor szigorú, bölcs – szeretetet egymás számára megjeleníteni: a jó testvér olykor atya, nem jó testvér, aki nem tud olykor atya lenni. Kemény. Nekem. Ez. Most. Hogy örültem a testvériség fogalomnak, éveken át, de mégsem elég. Hanem új, immár vérségen túli családok, élő, tehát igazság felé nyújtózó sejtek kell a társadalom szövetében formálódjanak, atyai szerepet egymás számára ellátó emberek körül, mert az élet tovább csakis így mehet, út CSAK a Fény felé Van. Mégpedig nem csak a fiatalabbak miatt, hanem az idősebb testvéreknek is legnagyobb szüksége van. Hogy atyává legyél, azaz Az Atya cselekvő követévé, még ha nő is vagy, mindegy, mert az Atya ahogy én itt most a fogalmat használom nemeken túli funkció, hiszen csak Egy igazság Van.
–
Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12
ÉS
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16
Öröm, ha megosztod!
