Tudom, hogy a lángolás és az önfeledt vad szenvedély a szerelem vágyott és népszerű aspektusa, de LÁSD, hogy engedelmesség is – magam a másikért, magam másokért való önkéntes korlátozása. Az ember automatikusan figyel maximálisan, automatikusan igazodik ahhoz, ahova szerelmes, szinte nehéz észrevenni, annyira magától értetődő. De mégis. A szerelem lényege, hogy “megtartom a parancsait”, legyenek azok kimondott vagy kimondatlan utasítások, mert csüngök az óhaján, mert boldoggá Akarom tenni.

Eddig egyetértünk? Jó. Akkor következzék a nehezítés… A szerelem korszakai a következők: a nő először férfiba, majd magába, majd megint férfiba szerelmes, tehát látszólag egy korábbi létmódba tér vissza, ami a nehézség egyben, hogy csináltad már, pontosan úgy, amiről beszélek, de nem vált be, és mégis ide KELL visszatérj, mert nem a mód volt hibás, hanem az alany volt alkalmatlan, mert felkészületlen, mert éretlen – illetve Te magad is, amennyiben ezt nem láttad. Egyrészt. Másrészt a férfi először magába szerelmes, majd a nőbe, és végül egy közösségbe lesz, helyét csakis így foglalhatja el.

A korszakos ábrához a visszanyúlva: királyfi és királylány szerelme az önközpontúság (arrogancia) okán bukik, mert a férfi körül forog, aki nem tudja ezt nem magára venni és önzőn reagálni, tehát el is szemtelenedik, amazon és vándor esetén

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.