Kehely. Hmm. Szent Grálnak hisszük, de valóban a szenvedés kelyhe, nincsen más kehely, és valóban meg kell találni, azonban ennek jelentése, hogy azt kiinni muszáj. Akkor van meg. Szép ez. A kehelyet, ami az ember önmaga – Te Vagy a Kehely, ébredj, az ember saját élete és sorsa –, mindenki a kezében tartja, de meg csak az ürítés által találjuk. A kelyhet, a funkciót, magunkat. Hogy tehát mire is való, ez, én, a kehely. Nyilvánvalóan befogadni. Mit is? Nos… Persze, hogy az élet vizét, ami azzal arányban megy, ahogy a szenvedést közben kiisszuk. NEM előbb tehát. Nem. Szenvedés és az élet tiszta vize két fázisú folyadékként kavarog minden emberi lélekben, minden kehelyben tehát, amik vagyunk, és az Életnek tér azzal arányban nyílik, ahogy a szenvedést fokozatosan kiisszuk. Ez van. Ezért arrogáns a fiatal, mert még szenvedéssel teli, aztán tapasztal, szenved, az Élet és a Fény megjelenik, konkrétan skizofrén, kettős állapot ez, mert közben a szenvedés is marad, amint Hamvas nagyon jól leírta, majd az egyensúly átbillen, a tiszta, az igaz, a víz kerül túlsúlyba, ami a mélypont ajándéka, DE a szenvedés, tehát a hullámzás ezután is marad, FONTOS megengedni, maradok ember, de innentől az Út emelkedik. Csodaszép ez. Hogy valóban. Ki KELL inni, és aki ezt megteszi, fokozatosan, emberként, az Új Valóságot, Új Önazonosságot, Rész Tudat formájában Új Életet, valódi egy-s-éget talál, automatikusan követésre vált tehát, ami a valóságos második születés, az Én Akarok után, az Én Igazodom, az Én Szolgálok, más néven: az Én Vagyok. Van, vár, elérhető, MINDEN ember számára, némi szenvedésen kell “csak” átmenni hozzá előbb, egészen egyszerűen nem elérhető a szenvedés, tehát a nehézségekkel, hazugságokkal, elfolytásokkal való Bátor Szembenézés, azaz önazonos önfelvállalás nélkül, a Grál Van, meg is találhatók, csakhogy nem kívül, hanem belül, magadban, és Munka – Csodás Utat!

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!