A legutóbbi két évben meglehetősen visszafogtam magam, mert azt gondoltam, hogy ha olyan határozottan mondom, mint korábban, az túl megosztó, és elrettenti az emberek azon részét, akik a tudatos korszak mélységeiben bóklászva még az intellekutusuk mindenhatóságában hisznek. Finoman próbáltam tehát. Megértően. Kedvesen. Aztán az derült ki, hogy így bár a kíváncsiságukat átmenetileg fel tudom kelteni, de megérkezni akkor sem tudnak. Nem mert én béna vagyok, hanem mert nekik még nem időszerű, nem szenvednek eléggé, ki kell igyák a poharat. Egyrészt. Másrészt az is kiderült, hogy engem fantasztikusan frusztrál ez a sikertelenség. Tegnapelőtt írtam is erről, de annyira sötét – mert kilátástalan – volt, hogy nem tettem közzé (itt találod, a jelszó: titok). Rég történt utoljára ilyen, sőt jobban belegondolva talán az első alkalom volt. … Aztán megestek a választások. … és én (számomra döbbenetesen meglepő módon) Gyurcsánynak és Vonának érzetem magam tegnap reggel, aki “az emberek” működésével, és “az emberek jelen állapotát jobban kiszolgáló hatalommal” szemben teljesen magatehetetlen, mert a nagyobb tömegekhez nem jut át az üzenet, bárhogy is próbálom. Hétkezdő vezetői meeting jött ezután tegnap, ahol a csapat segített a kilátástalannak tűnő helyzetből a választ megtalálni, nagyon köszönöm Nektek, amit ma így tudok minden eddiginél egyszerűbben összefoglalni: a szél ott fúj, ahol akar. Egy ideje élményem már ez, hogy az ember természeti erő, amikor kapcsolatban áll, de most láttam csak rá, hogy ennek az akadálya is bennem, amikor épp nem. Kicsinyes “taktikai” elképzelések arról, hogy hogyan érhetjük el az embereket, hogy kiket kellene elérni. Téves. A szél ott fúj, ahol akar, aztán az emberek majd szépen eldöntik, hogy ki hagyja hajlítani magát, ki áll ellen és ki fogja vitorlába. Aki ellenáll törni fog. Biztos, ahogy én is törtem anno. De az nem az én felelősségem, mert a szélből én csak az érzékelhető anyag vagyok, O2, magában könnyű és légies, aminek olykor viharos erejét nagyobb hatalom adja. Dejó. Húsvét 8 napot késett, de Tamáshoz is megérkezett. A szél ott fúj, ahol akar. Fedezéket ajánlok annak, aki nem bírja! 

*

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Jn 3,7-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!