A legutóbbi két évben meglehetősen visszafogtam magam, mert azt gondoltam, hogy ha olyan határozottan mondom, mint korábban, az túl megosztó, és elrettenti az emberek azon részét, akik a tudatos korszak mélységeiben bóklászva még az intellekutusuk mindenhatóságában hisznek. Finoman próbáltam tehát. Megértően. Kedvesen. Aztán az derült ki, hogy így bár a kíváncsiságukat átmenetileg fel tudom kelteni, de megérkezni akkor sem tudnak. Nem mert én béna vagyok, hanem mert nekik még nem időszerű, nem szenvednek eléggé, ki kell igyák a poharat. Egyrészt. Másrészt az is kiderült, hogy engem fantasztikusan frusztrál ez a sikertelenség. Tegnapelőtt írtam is erről, de annyira sötét – mert kilátástalan – volt, hogy nem tettem közzé (itt találod, a jelszó: titok). Rég történt utoljára ilyen, sőt jobban belegondolva talán az első alkalom volt. … Aztán megestek a választások. … és én (számomra döbbenetesen meglepő módon) Gyurcsánynak és Vonának érzetem magam tegnap reggel, aki “az emberek” működésével, és “az emberek jelen állapotát jobban kiszolgáló hatalommal” szemben teljesen magatehetetlen, mert a nagyobb tömegekhez nem jut át az üzenet, bárhogy is próbálom. Hétkezdő vezetői meeting jött ezután tegnap, ahol a csapat segített a kilátástalannak tűnő helyzetből a választ megtalálni, nagyon köszönöm Nektek, amit ma így tudok minden eddiginél egyszerűbben összefoglalni: a szél ott fúj, ahol akar. Egy ideje élményem már ez, hogy az ember természeti erő, amikor kapcsolatban áll, de most láttam csak rá, hogy ennek az akadálya is bennem, amikor épp nem. Kicsinyes “taktikai” elképzelések arról, hogy hogyan érhetjük el az embereket, hogy kiket kellene elérni. Téves. A szél ott fúj, ahol akar, aztán az emberek majd szépen eldöntik, hogy ki hagyja hajlítani magát, ki áll ellen és ki fogja vitorlába. Aki ellenáll törni fog. Biztos, ahogy én is törtem anno. De az nem az én felelősségem, mert a szélből én csak az érzékelhető anyag vagyok, O2, magában könnyű és légies, aminek olykor viharos erejét nagyobb hatalom adja. Dejó. Húsvét 8 napot késett, de Tamáshoz is megérkezett. A szél ott fúj, ahol akar. Fedezéket ajánlok annak, aki nem bírja! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István