Eredmény a Cél szerint van. Mindig és Bizonyosan, azonban az Igaz cél szerint, mármint az igazi célom szerint. Ezt tapasztalom. Hogy a bennem lévő legmélyebb szándék, aminek nem is feltétlen vagyok tudatában valósul meg, mindig az valósul meg, az mindig megvalósul, és ezért meglepő gyakran az eredmény, ezért okoz olykor csalódásokat, mert olyankor magamat nem látom, nem értem elég jól. Hmm. Pl. Szívesség.Net. A legmélyebb szándék bennem hét évvel ezelőtt nem egy működő, önfenntartó, fizetéseket adó rendszer volt, hanem csak elfogadás és siker. Hogy engem fogadjanak mások el, szeressenek minél többen, hogy én ezáltal értékesnek érezhessem magam, bizonyítsam, hogy az vagyok, és hogy ez az egész így reményt adjon, nekem és bárkinek. És pontosan ez történt. Amint korábban a cégem esetében is. Akkoriban anyagi javakat akartam magamnak, és pontosan az történt. Majd a legutóbbi időben is, hiszen még mindig én akarok, még mindig magam miatt, de most hasznosulni, hogy az üzenet átmenjen. És pontosan ez történik. Egészen elképesztően fantasztikusan csodás volt a Tanévzáró kedden. Tapasztalni ezt, hogy a szándék dolgozik, hogy a megvalósulás valós, hogy együtt vagyunk, valóban egy-ütt, fizikai és lelki értelemben is. Hála a résztvevőknek, hanganyag az ÉNAKADÉMIA oldalon, most ide csak példaként idézem. Mert le-nyű-göz. A rend. Amihez, igen, a szándéknak kellett előbb rend-eződni, amit, igen, sem okoskodás sem meditáció sem imádkozás útján nekem magamtól nem sikerült, hanem a legigazabb késztetéseimet követve tisztult az utóbbi hét év alatt le. Tapasztalva. A félrecsúszások és bukások ÁLTAL tisztult a célom le, hogy tehát az Irány mi, és azon belül a funkcióm hogyan, az ismeretlenbe indulás eredménye mindez, aminek alapja, hogy volt merre, valamerre, bármerre, de végre elindultam, a közben végzett iránykorrekciók és a rutin által növekvő sebesség eredménye pedig a viszonylagos egyensúly azóta. Hála. Sétáltam itt tegnap, levendula szüret után, és összesen ennyi volt bennem, már gondolatok sem, hanem mindösszesen és pusztán csak ennyi, hogy Hála, mert bizony mondom Nektek, hogy végül nincsen másnak helye.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Mt 6,1-6. 16-18

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!