Akinek van, az még kap hozzá. Érdekes, hogy mennyire anyagi síkon értelmeztem ezt az állítást mindig, holott minden területen érvényes. Ügyeljetek, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Mondja. Mert ha olyan, akkor még kapsz. Nem csokit. Nem. Anyagi eredmények nincsenek maguktól, hanem csakis okkal, ha jól figyelsz, akkor nem csokit, hanem növekvő figyelmet, tehát finomodó emberséget, tehát fokozódó hasznosságot kaphatsz, és ennek eredményeként fog az életed fokozatosan változni, anyagi téren is, mert a részvételed módja, tehát a kapcsolataid változnak meg. A boldogság eredmény. Figyelem pedig Az Alap. Régóta mondogatom, de itt csak most találtam meg. És akinek ez nem megy még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. Azt a figyelmet is. Azt a jelenlétet. Azt az emberséget. Azt a munkát. Azokat az eredményeket. Azt a boldogságot. Amiről azt gondolta, hogy az övé. Nem elveszik tőle, hanem elveszíti. Magától. Feléli, megeszi, elfogyasztja. Lenyűgözően kemény ez, a világ rendje, hogy

a szakadékban nincsen élet.

Elfolyik, szétesik, apad az erő, a pénz, a boldogság, ha még esetleg maradt – akinek apad, az szakadékban van, ahol egyensúlyi helyzet egészen egyszerűen nem kialakítható, hanem ahhoz TOVÁBB KELL MENNI. Bármilyen félelmetes is. Át. Mert csak két “működő” létmód van, és a kettő között semmi. A régi élet, ami önközpontú, tehát az idő nagy részében szűk és szűkölő, mert az idő nagy részében szűk vagyok, ÉN, (az egó-bajnokok királyfikat és királylányokat kivéve, aminek viszont érzéketlenség, tehát arrogancia, tehát a kapcsolatok pusztítása, tehát rossz lelkiismeret az ára, az egóbajnok létmód lehet stabil, de sehogy nem boldog) és az új élet. Van. Bizalom alapú növekedés, ahol persze hogy billen olykor az ember, különösen gyakorló korszakában, de aztán egyre stabilabbá lesz, a válságok mély völgyeinek erkölcsi és világnézeti próbáit kiállva. Nos? Figyelj! És ha mégsem megy, segítek is szívesen, van képzésünk erre az átállásra, bár a lényeg valóban csak ennyi: figyelj Jobban.

Az önbecsapás valóságosan leleplezhező / magától lepleződik le, ha elég jól figyelsz. Nem Te, nem én, nem mi vagyunk a világ közepe.

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.

Lk 8,16-18

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!