Veszélyes téma ez a mai. A kivétel. Mert igen. A Vezető, a valódi Vezető Ura a szabályoknak is, nyilvánvalóan, míg másrészt napjainkban a vezetők túlnyomó része abszolút nem Úr a szó valódi értelmében, kivitélezésre tehát nem egyszerűen alaptalanul tart igényt, hanem szabályokat önhatalmúlag kellő áttekintés nélkül hág át és módosít. A veszélyes ebben, hogy kevesen látják a különbséget, tehát kevesen tudják a Vezetőt a vezetőtől, a vezetők Bölcseit a Vezetőktől megkülönböztetni, amiből kézenfekvő reakció, hogy az a biztos, ha a szabályokon senki nem változtathat. Vagy ha mindenki együtt. Vagy ha a többség képviselői. De egyik sem igaz. Nagyon fontos ez, hogy a szabályoknak és kereteknek egyrészt folyamatosan változnia kell, a világgal, pontosabban az emberi közösség pillanatnyi állapotából következő igényekkel csakis így tarthat lépést, muszáj, másrészt ahhoz csakis a Vezetőknek, a Bölcseknek lenne szabad hozzányúlni, abszolút hatalommal, mert csakis ők képesek rá, hogy jól mérjék fel, helyesen lássák, mert pontosan érzik, hogy mi és hogyan időszerű. Hmm. Van-e elég alázatunk ehhez? Az embereknek, hogy akit bölcsebbnek éreznek arra ezzel arányban totálisan rábízzák magukat, tehát a keretekről a döntést, a Vezetőknek és a Bölcseknek pedig, hogy a döntést a maguk helyén, és csakis a maguk Helyén felvállalni merjék. Egyik sem könnyű. Minden ezen múlik.
–
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28
Öröm, ha megosztod!
