Nem tudok megbocsátani. Erre jöttem rá. Nem megy. Él bennem a sérelem, bánt, és lehetetlen úrrá legyek rajta. Az akaratom által lehetetlen. Nem tudok így dönteni. Hanem viszont tudok együttérezni, ami automatikusan írja a sérelmeimet és nehezteléseimet felül. Szép ez nagyon, hogy csakis figyelmen múlik, ha ugyanis veszem a fáradtságot, hogy a saját sérelmem és önsajnálatom helyett a másikra figyeljek, akkor automatikusan történik, mert a figyelmemmel arányban automatikusan megértem őt, egyre jobban, ez által bele helyezkedem, abba amiben Ő van, az okokba, amik Őt mozgatják, és ennek arányában együttérzés születik bennem. Automatikusan. Soha senki nem akar senki mást direkt szándékkal megbántani. Ezt látom. Hogy nem. Gonoszság nincs. Csak sokan nincsenek jól, nagyon sokan, ami érzéketlenség által is kifejeződik. Fontos ez nagyon. A sötétség csak a fény hiánya, ahol hatalmamban áll a magaméból adni. Kedvességet, figyelmet, elfogadást. 

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” 

Mt 18,21-35

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!