A jövő az egyik legfontosabb téma azok közül, amikkel nem foglalkozom. Egyáltalán nem. Nem kell tudjam, nem kell értsem, a világ végét éppen úgy nem, ahogy a saját halálom pillanatát sem. Vagy hogy mi van az együgyű korszak után. Nem kell. A jövővel foglalkozni, a jövő esélyeit latolgatni az egyik legfeleslegesebb időtöltés, amivel fantasztikusan sok energiát lehet elpocsékolni. It is not for me to know. Egyszerűen nem. Hanem a jelen egyedül fontos, a most időszerű lépés, hogy az iránya helyes legyen, és a mozdulat a lehető legharmonikusabb, bőven elég a napnak ez, a maga baja, és tulajdonképpen haladni is egész jól lehet, ha az ember csak ezzel foglalkozik. Churchill szerint a siker kudarcról kudarcra haladni, anélkül, hogy a lelkesedéséből veszítene az ember. Egyetértek. Pontosabban szerintem a siker válságról válságára haladni, anélkül, hogy a lelkesedéséből veszítene az ember. Ennyi. Mert, igen, minden lépés válság. Is. Minden lépés megélhető válságként, mikor a stabilitás csökken, a lábamat emelni kellene, nem tudom sikerülni fog-e – akkor válság. A sikeres mozdulatsor után már csak az ami: lépés. Jó erről nem megfeledkezni, bármiben is vagy! … lépés csak. Van tovább. Amire képes is vagy!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.