A férfi lábakat mos. Csapattagok és tanítványok lábát, volt már erről szó, hogy ütőképes közösség, tehát megvalósuló küldetés, tehát nagy betűs Siker csakis ebből lesz. Most tehát a másik oldalról, ugyanis a tanítvány sem passzív mindeközben. Először is hitetlenkedik, visszakérdez. Aztán tiltakozik. Legkomolyabban. Míg végül, miután a vezető szándéka megmásíthatalan, akkor a ló túloldalára átesve teljesen elhagyni próbálja magát. Pontosan ezt látom. Igen, így működünk egymással, mi férfiak. Vagy így nem. Te például mikor mostál utoljára lábat? Észrevetted-e mikor más a Tiedet? Van ilyen? Volt? Miért nincs, ha most nem? Fontos és érdekes témák. Megfigyelésem, hogy a férfiak nagy része nem érzi késznek, alkalmasnak, érdemesnek magát, hogy másoknak szolgálni próbáljon. Legbelül ez van. Ezért nem teszi, én ezért nem tettem, hanem nagy szűk-ségemben elvenni próbáltam inkább, minél több lábmosást, lehetőleg ingyen, tehát fizetség vagy elköteleződés nélkül. Ugyanis ez az ára. A férfi lábmosást vehet, vagy megválthat. Az utóbbi Szent, a világban szövetség avagy testvériség néven is tisztelik, legyőzhetetlen alakulat, de az előbbi sem az ördögtől való. Bár megfigyelésem, hogy nekem férfiként átmeneti időszak volt, hogy a lábmosást tőlem vásárolni lehetett. Mára alig. Az utóbbi időben teljesen lekötnek az Ügy szolgálatában, az ezt ELŐBB tettekkel Választó lábak. Hogy mit értek ez alatt? Amit Szent Benedek leírt, ld. 58. fejezet: “A testvérek felvételének eljárásmódja”. Zörgess. Tarts ki. Bizonyítsd az elkötelezettségedet, menj így a közösség beavató próbáján át, bárhol, és akkor biztosan megtudod. Ugyanis máig testvériség minden jól működő szervezet – ld. Apple – aminek igenis lábmosás az Alapja. Én ezt látom. Hogy mindig. Valamint, hogy ahova igazán érdemes, oda soha nem könnyű csatlakozni. Viszont lekésni sem lehet.

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”

Jn 13,1-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!