A Hős Lelkes, és Teszi a Lelkesítő Dolgot, legyőzi a világot az Ügy nevében –  a Vezető Lelkiismeretes, és magát, a saját Vágyait győzi le, egy Ügy oltárán.

Soká gondoltam, hogy az Ügy a legnehezebb. Beleállni, csinálni végre… de nem. A legnehezebb a másnap. A legnehezebb a kitartó és alázatos munka – megjelenni másnap és harmadnap, amikor nincsen kedvem, erőm, amikor nem vagyok inspirált épp, akkor is ott lenni, akkor is nekiülni, elvégezni a munkát, amit megkövetel az idő (= amire egyedi lehetőségem van, tehát Dolgom), kitartani kedv és sikerémény nélkül. Valódi Ügyet nem lehet azonnal megoldani – nem valódi Ügy, ami másnapra kész –, tehát a másnap fogalmilag Vár, minden Hőst és Világszépet és Harcost. Ami az Igazi próba. Teszem-e, amikor nincsen épp kedvem hozzá, nekiülök-e, amikor millió egyéb lehetőség csábít.

A Hős Lelkes, és Teszi a Lelkesítő Dolgot, legyőzi a világot az Ügy nevében –  a Vezető Lelkiismeretes, és magát, a saját Vágyait győzi le, egy Ügy oltárán.

Univerzumok a külöbség… és egészen brutálisan nehéz – számomra legalábbis. Annyira megszoktam, hogy a hangulataimat kövessem, megérzések mentén, az elmúlt tizenöt évben: “Lépni afelé, ami Vonz, bátran”. Ez mentett meg, ez hozott az erdőből ki, Hős másképp nem születik… és mégsem működik tovább. Elképesztő ez. Hogy a Hős halogat. Köszönöm az új identitást, szuper a sikerémény, de megfeszíteni magam, azt talán mégsem szeretném, aminek az Ügy issza meg a levét. Hmm. A Hős motivációja ezért még a dicsőség – így értem, hogy a Hős motivációja a dicsőség – az Ego sárkány ágaskodik, ÉN az Ügyben. Tovább kell lépni, tovább kell lépjek… de hogyan.

A Vezető motivációja az Ügy. Semmi más, mint az Ügy java.

Én helyett a Mi, sőt akár az Ők, akik szintén Mi, csak nincsenek még ennek tudatában. Hogy hogyan? Három hatás segít. Egyrészt az Ügy, változatlanul, mert látom, hogy szenved, hogy több kellene belőlem, hogy sokkal több munkának lenne helye. Másrészt a Bizalom, mert már nem igaz, hogy ÉN kell csináljam, hanem mások Hős – Tudatos, Gyakorló – időszakában nagyon is értékes résztvenni itt velem. Harmadrészt a Rendszer. Hogy IGENIS neki kell üljek reggel. Erőszak, igen, szelíd, de az, mert különben mindannyian vagyunk veszélyben. Edzenem kell. Ahogy egy izmot fejleszt az ember. (Amiben soem voltam jó.)

“Add el, amid van, oszd szét a szegények közt!”

Én kis buta… Azt hittem eladni nehéz, holott a Valódi Feladat a szétosztás rész. Szét. Osztás. Nem egyszerűen csak adni picit, hanem SZÉT, osztani. Ami másképp: az utolsó cseppig. Tolkien szavaival: “reményt adni, anélkül, hogy magamnak tartanék”. LEHETETLENÜL nehéz, amíg magamhoz ragaszkodom – a remény halála tulajdonképp. Ami? Az AKARÁS és a Vágyak halála. Így került ez most az ábra legutóbbi változatára. Hmm. Az Akarás halála az Akarat születése. Csudába… Az EGY nagy akadály az Akarás, az ÉN, az Okoskodás. Az Egyedüli Út pedig a Bizalom, a Követés, az Akarat – miközben persze erről itt (sokadszor) írni is halogatás csak. Oszd magad szét! Tömegek nélkülöznek, milliárdok várnak.

*

Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”

Mk 10,17-27

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!