Szenvedni kell. Ezt tanultam. Hogy minden józan belátás és racionális megértés kevés, végül, hanem csakis a saját szenvedés által megtörve változunk. Ami által az életünk is. Nincsen más út, mint a szenvedés, és nincsen más megváltás, mint az elég szenvedés. Amikor nem bírom tovább. Akkor tudom végül az önfejűséget, az ÉN ÍGY AKAROM-ot elengedve a megérzéseimet, az irracionálisat követni. Mert nem marad más lehetőség. Hmm. Hogy mi elég? Egyszerű. Amikor cselekszem, amikor változtatok. Akkor volt elég. Mikor Bízni, tehát követni kezdek. Akkor.
A Bizalom a szenvedés ajándéka.
Amíg tehát depresszióba bújok, vagy panaszkodom, míg analizálni és megérteni próbálom, másokat szipolyozok, vagy buliba fojtom az még nem elég, az még a sodródás. Fontos ezt érteni. Mert fontos egymásnak abban is segíteni, hogy nem kevésbé, hanem jobban szenvedhessen a másik. JÓ az, ha Fáj. Mert valóban szembesülni, valóban rácsodálkozni, valóban továbblépni csakis így lehet. Szenvedés, tehát, igen, a Pokol tüze által. Értünk van. Konkrétan és szó szerint, és aki eleget szenvedett, azt nem egyszerűen kiengedik, épp nem, hanem az maga repül szárnyakkal ki.
MERJ szenvedni, MERD a másiknak megengedni, MERD akár elősegíteni is!
–
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Öröm, ha megosztod!
