NÉZZ ki, Hallgass MÁSOKRA, Emelkedj!
Érdekes dolog a hitetlenség, sok szenvedést okoz. Nekem is. Nemrég újra megakasztott, két-három napja, ami persze nyilvánvalóan csak annyit jelent, hogy még mindig túl sokat foglalkozom mások értetlenségével. Nem a vélemény zavar, nem „bántás” az élményem, hanem személyes kudarc, hogy lehet ennyire nem/félre érteni engem… és másrészt egészen elképesztően együttérzek. Tömegek problémája, hogy azt hiszik: tudják, hogy az eszüket arra alkalmasnak vélik, hogy tudhassák – azonban ez NINCSEN így, és Boldog csakis az lehet, aki ebből továbblépve Hallgatni kezd. Másokra, rám, bárkire. Aki Neked hiteles, Hozzád szól, Számodra érték, legyen az bárki, mert tényleg a pokol kénes szenvedésében végzi – van – aki onnan (a saját fejéből) nem néz ki. Tehát nem lesz, hanem van. Az önközpontúság az egyetlen bűn, minden rossz forrása, amit meghaladni CSAKIS úgy lehet, hogy hallgatni kezd az ember másokra, akik valami nagyobbról – az igazságról (?) – és a lényeg ez: SAJÁT tapasztalataik alapján tanúságot tesznek.
*
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Öröm, ha megosztod!
