Az erő-hiány mindig fókusz-hiány, ami magyarul mindig annyit jelent “csak”, hogy egyik lehetőség sem elég lelkesítő – avagy másképp: túl sok van a tányéron, nincsen az igazi meg. Hogy mi a megoldás? Hmm. Erőltetés nem, míg másrészt a rend bizonyosan segít. Nem gondolkodni picit, a rend rakása közben. Aztán a figyelem: merni szembesülni. A bénító távoli álmok előtt egy egyszerűbb közös lépés szükségessége gyakori, amire soká vak az ember: arrogancia túl nagyot nézni.

Végül az átfogó kép.

Mert megnyugtat. Az átfogó kép mindig megnyugtat, ami persze a veszélye is, mert minél átfogóbban nézem, annál kisebb vagyok, annál kevésbé fontos, hogy én a magamét hozzátegyem… az ember végül egészen elképesztően jelentéktelen. Gyakori élményem ez, feszült napokon különösen, amiből aztán kilégezés automatikusan következik, mely pillanatban

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.