“Aki hisz a fiúnak”… nagyszerű, de hol van a fiú? Hmm. Én vagyok az. Egészen elképesztően lenyűgöző, hogy Jézus nem csak azt kérdezi, hogy neki tudunk-e hinni, hanem hogy magunkra tudunk-e ismerni. A fiú eljött, és a lélek által maradt is, tehát velem, bennem van, itt és most, folyamatosan. A “mennyből való” résztvesz a mindennapjaimban, és valóságosan felülmúl mindenkit, csak hallgatni mersz-e, hallgatni merek-e rá. Itt és most. Aki bennem súg. Arra. A boldogság útja a ma nehéz választás. Mindig a ma legnehezebb a helyes, ami így boldog életre vezet, ellentétben a ma könnyű választással, aminek biztos eredménye a boldogtalanság.

*

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

Jn 3,31-36

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!