Az Atya Vonz… érdekes szóösszetétel. Elsődleges, vallást megelőző belső igény, amivel szerintem mind beépítve születünk. Vonzóvá lenni – hogy a Nagyobb Vonz. De nem akármilyen. Hanem a nagyságrenddel nagyobb. Gyermekkorunkban ez nyilvánvalóan a szülő, míg aztán az ő emberségük, tehát esendőségük, tehát tökéletlenségük kiderül, ami után a Tao, a megvilágosodás, az Isten veszi az abszolút középpont, tehát abszolút vonzás helyét át. Egyrészt. Másrészt a nagyobbak konkrétan is vonzanak, tehát akiket magunk előtt érzünk. Hogy mi a paraméter? Tökéletesség. Ezt látom. Hogy végül a tökéletesség vonz, az abszolút tökéletesség Isteni tulajdonsága érint minket meg, egymásban is. Sőt. A tökéletlenség is. A tökéletesség Vonz, onnan Tanulni akarok, a tökéletlenség pedig adásra, támasztásra, áldozatra késztet, ami a Szeretet. Hmm. A nagyobb Vonz, tehát másolom és hallgatok és tanulok tőle, a kisebb Nyit, tehát szeretem és segítem őt ebben. Az emberi út. Ennyi. Csakis együtt Van. Éljen a Közösség!

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”

Jn 6,44-51

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!